Legtöbbünk fáradtan ébred, már kora reggel elég alacsony az energia szintünk, és olykor alig várjuk, hogy este legyen. Az is előfordul, hogy felkelés helyett csak forgolódunk az ágyunkban és próbáljuk összeszedni az erőnket, gondolatainkat, kapaszkodva abba a reménysugárba, hogy a mai nap más lesz.
Dávid kérése nem-e lehetne a mi mindennapi kérésünk?
„Uram, kérlek, hallgasd meg a mai kérésemet.”
Dávid kijelenti, hogy „Uram, reggel eléd készülök”. Nem tétovázik, vagy keresi a lehetséges megoldásokat, vagy csak forgolódik hosszú időn keresztül fekvőhelyén, hanem Isten járul.
Döntés kérdése, hogy rendbe tesszük az Istennel való kapcsolatunk, helyet engedünk az Ő gondviselő keze munkájának már kora reggel vagy sem. Vigyáznunk kell, hogy ne térítsen el semmi az Isten útjáról, és ne kerüljön semmi az Istennek szánt időnk helyére.
A zsoltáros így fejezi be: „Várlak.”
Reménység és türelem.
Mert eljön az az idő, amikor teljes szívvel odajárulunk az Úr elé. Talán zokogva kérjük a változást, talán összeszorul a szívünk, ha a jövőnkre gondolunk, de egy dolog igenis változhat. Ha már odaadtuk az Úr kezébe kérésünket, akkor türelemmel várjunk. Úgy sincs kihez mennünk, csak egyedül az Úrhoz.
Szóval, mi is volt a legelső gondolatod ma reggel?
Járulj vele oda az Úr elé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése