2024. április 25., csütörtök

🌹 Miért csüggedsz el?⭐

,,Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.,,
43. Zsoltár 5. vers

Keresztény, John Bunyan, Zarándok útja című könyvének főszereplője épp csak útnak indult szülőhelyéről, Romlás városából a Mennyei Jeruzsálem felé mikor a csüggedés mocsarában találta magát.

Mivel önmagát kihúzni nem tudta, egy darabig ide-oda evickélt, majd kezdet egyre mélyebbre süllyedni az iszapban. Ám ekkor megjelent Segítő, aki kihúzta, mire az elbeszélő részéről a következő kérdés hangzik el: „Uram, mért nem tétetik járhatóvá azon út, mely Romlás városától a szoros kapu felé vezet, hogy a szegény utasok biztosabban juthatnának oda?

Ő így felelt nekem: ezen iszapos mocsárt nem lehet soha járhatóvá tenni. 
Azon posvány ez, melybe mindennek mocska és tisztátalansága, mint mely a bűnről való meggyőződéssel mindig együtt jár, – ömlik, s épp ezért nevezik Csüggedés mocsarának. 
Mert mihelyst a vétkes az ő elveszett állapotának tudatára ébred, lelkében bizonyos félelem, kétely s kínos aggály támad, melyek mind együttesen itt rakódnak le, s épp ez az oka e hely rosszaságának.”

S mily igaz Bunyan megállapítása, hogy a menny felé tartó zarándokutunk elkerülhetetlen része a csüggedés mocsara. Azon csüggedésé, mely bűneink miatt húz lefele és oly érzéssel tölt el, hogy tisztátalan voltunk miatt hiábavaló minden igyekezet Isten Országa felé. 
Mindennapos botlásaink, visszaeséseink egyre csak azt visszhangozzák: Nézz magadra! 
Évek óta olvasod a Bibliát, a reggeli dicséretet és még mindig itt tartasz? 
Szívedben keserűség, harag, gyűlölet, irigység! 
Add fel! Fordulj vissza! Nem tudsz megváltozni! Sosem éred el a szoros kaput!

Aztán megszólal a mai Ige: Ne magadra nézz, ne a magad erejére támaszkodjál, „Bízzál Istenben!”

Majd megragadtam a Segítő, a Szabadító - Héberül Jesua, Jézus – kezét, aki „kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. 
És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét.” (Zsolt.40:3-4)

(Tóth Szilárd)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése