Az a tény, hogy Jeremiás a fogság ellenére még életben volt, és le tudta írni ezeket a sorokat, azt bizonyítja, hogy Jeremiás egyedüli reményét az Úr véget nem érő szeretetébe helyezte.
Egy olyan emberi szívről szól az ige, akiben a reményvesztettség ellenére is fellángol a hit.
Mi történik akkor, amikor már azt érezzük, hogy körülöttünk minden elveszett?
Mi történik akkor, amikor már azt érezzük, hogy körülöttünk minden elveszett?
Mi történik, amikor félünk attól, hogy elveszítünk valakit, valamit, amit nagyon szeretünk?
„Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről. Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!” (Jeremiás siralmai 3,55.57)
„Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről. Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!” (Jeremiás siralmai 3,55.57)
Mi történik? Közel jön az Úr.
Egy történet szerint Roberth szerető férj és gondoskodó apa volt.
Egyik nap a tengeren hajózva nagy viharba keveredett. A hajó felborult, Roberth pedig egy mentőmellénnyel a vízbe esett.
Nagyon fázott, a part meg nagyon távol volt tőle. Egyik percben felkiáltott: Uram, bár nem tudom hogyan fogod tudni megoldani, de igen nagy szükségem van a szabadításodra!
Pár percen belül elmúlt a vihar, és egy másik hajós meglátta őt a vízben.
Pár percen belül elmúlt a vihar, és egy másik hajós meglátta őt a vízben.
Elmondása szerint, miután felkiáltott a félelme eltűnt, ezt követően békességet, nyugalmat érzett.
Érezzük és lássuk, hogy bennünket a Megváltó a tenyerén hordoz.
Érezzük és lássuk, hogy bennünket a Megváltó a tenyerén hordoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése