Mózes ötödik könyve 32.fejezet 11-12.vers
Isten ott talál rád, ahol a legkevésbé sem számítasz rá. És ezt biztos forrásból tudom.
Megosztom veled is.
Izrael népe egy nagyon hosszú utat tett meg, amikor 40 évig vándoroltak a pusztában.
Izrael népe egy nagyon hosszú utat tett meg, amikor 40 évig vándoroltak a pusztában.
Nem csak fizikailag, hanem mentálisan és lelkileg is egy hosszú utat tettek meg.
Megéltek magasságokat és mélységeket. Reménnyel a szívükben indultak útnak, de az út bizonyos pontján feladni látszódott ez a remény és úgy tűnt, hogy talán már nem is vágynak arra, amiért útnak indultak.
Felakarták adni azt a reménységet, hogy a megígért országba kerülnek, ahogy azt az Istent is felakarták adni, aki megígérte nekik, hogy velük lesz. Úgy tűnhet, hogy hiába volt minden addigi csoda, a hitük nehezen vészelte át a sötét napokat. Aztán Isten rájuk talált, szövetséget kötött velük, táplálta őket, gondoskodott róluk és csodás módon érkeztek meg úti céljukhoz.
Izrael története a te történeted is. Talán sokkal jobbat vártál akkor, amikor oda adtad Istennek az életed, amikor eldöntötted, hogy esélyt adsz neki és a hitedet táplálod a kételyeid helyett.
Izrael története a te történeted is. Talán sokkal jobbat vártál akkor, amikor oda adtad Istennek az életed, amikor eldöntötted, hogy esélyt adsz neki és a hitedet táplálod a kételyeid helyett.
Telt az idő és egyszer csak azt vetted észre, hogy már a kételyeid nagyobbak, mint a hited és szinte mindent megkérdőjelezel. Elgondolkodsz azon, hogy talán elengeded Isten kezét, mert nem segít rajtad. De nem tudod azt, hogy valójában akkor fogja a legerősebben a kezed, amikor úgy érzed, hogy elhagyott vagy amikor elengednéd a kezét.
A Lábnyomok című vers néhány sora jut eszembe: „S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át, mégsem látom szent lábad nyomát!
A Lábnyomok című vers néhány sora jut eszembe: „S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át, mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínységben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!"
Isten rád talál, amikor a legkevésbé sem számítasz rá. Ne engedd el a kezét!
"Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!"
Isten rád talál, amikor a legkevésbé sem számítasz rá. Ne engedd el a kezét!
Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése