💥JÉZUS PÉLDÁZATAI💥

Az irgalmas Szamaritánus 8. rész

(Lukács 10, 30-37)
Végtelenül nagy bölcsességgel zárja a Megváltó ezt a példázatot, visszafordítja a törvénytudó kérdését: "Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" 

Ő azt kérdezte korábban, hogy: "Ki a felebarátom, aki iránt szeretetet kell mutatnom?" 

Az Úr leckéje ez volt: nem a tárgy határozza meg, hogy kit szeressünk, hanem a szeretetnek megvan a saját mértéke önmagában. 

Ez olyan, mint a nap, amely nem kérdezi meg, hogy mire ragyogjon vagy mit melegítsen, hanem ragyog és melegít saját létezésének törvénye alapján úgy, hogy semmi nem rejthető el fényétől és melegétől. 

A törvénytudó így szólt: "Mi különbözteti meg azt az embert, aki az én felebarátom?" 

Az Úr felemeli előtte a megvetett szamaritánust, aki ahelyett, hogy ezt a kérdést feltette volna, önként gyakorolta a szeretetet aziránt, aki bizonyára semmi jellemzőjét nem hordozta a felebarátnak, ahogy a törvénytudó elképzelte volna a szó általa gondolt értelmében. 

A példázat nem a kérdésre válaszol, hanem a lelkületre, amiből a kérdés fakadt. 

Felhívás arra, hogy a kérdező, aki a szűkkeblű és szeretetlen elméletekben nőt fel, egy jobb alapelvre váltson át a szívében. 

Most válaszul az Úr kérdezi: "Ki volt a felebarátja?" Ezt mondja: "Az, aki irgalmas volt hozzá." 

Az Úr így szólt: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!" 

Rádöbbenti a törvénytudót arra a nagy szakadékra, ami ismerete és cselekvése között tátong. 

Arra, hogy a szeretet tényleges gyakorlása milyen kicsi a szeretet adósságának ismeretéhez képest, amit felebarátja iránt kellene gyakorolnia. 

Kérdésére: "Ki az én felebarátom?" - titkos aggodalmát tükrözi. Ámen!