A gigászi kéz még egyre szórja,
A nagy példázat még nem vált múlttá,
Mert még nem jött el a számadója,
A magvető még egyre szórja…
– Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!
Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek!
Esőre szomjas, kiszáradt rögök,
Fájó ugarok, terméketlenek!
A példa nektek szól, ti – emberek!
A magvető – az Isten! A magot,
Az élet-igét még egyre szórja.
Hirdettetik az egész világon,
Hogy a bűnösnek van Megváltója,
Aki a váltságot már lerótta!
Odakerült, világ közepére
Az Isten oltára, a Golgota!
Ahol megbékélt veled az – Isten,
Ahol érted halt az Isten Fia,
A kegyelem nagy inspirátora,
Aki, ha eljő majd az ítélet,
Odaáll közéd s az Isten közé:
Vérző testével betakar – téged,
És kezét nyújtja a Bíró felé!
– Őt már ne, Uram, már ne sújts felé!
– Őérte én a váltságot letettem,
Az ő bűneiért szenvedtem én!
Őérte Te már elhagytál – engem!
Ígéreted szerint Ő az enyém!
– Szerető szívedre hadd hozzam én!
– Halld, ó világ! Neked szól az ige:
Békét kínáló drága üzenet…
– Esőre szomjas, kiszáradt rögök!
– Fájó ugarok, köves vad helyek!
– Szántatlan földek! Szívek! Emberek!
Lukátsi Vilma -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése