💥Reggeli dicséret🌹 Tűz és felhőoszlop

„💞Mert nappal az Úr felhője volt a hajlék fölött, éjjel pedig tűz lángolt benne. Izráel egész háza látta ezt, amíg csak vándorolt.”
Mózes második könyve 40. fejezet 38. vers

Ha lehetséges lenne az időutazás én biztos visszarepülnék a pusztai vándorlás idejébe. 

Találkozni és beszélgetni Mózessel, kora reggel szedni és megkóstolni a mannát, megnézni a Szent Sátrat, a berendezését, az esti és a reggeli áldozathozatalt, a papok szolgálatát.

És persze a legfontosabb, olyan szívesen időznék az Örökkévaló Isten élő jelenlétében, meghallgatnám a hangját, szemlélve a tűz és felhőoszlop egyben fenséges és félelmetes látványát.

És gondolj csak bele! Milyen lenne, ha ma valami hasonló jelenne meg a gyülekezeteink fölött. 

Úgy vélem, nemcsak a nagy ünnepek alkalmával, hanem minden nap, minden napszakban özönlenének az emberek és állandóan tele lennének az imatermeink.

Vagy mégsem? Ez is olyan lenne csupán, mint a többi újdonság? 

Csak három napig tartana? Ugyanúgy megszoknánk, mint anno Izrael népe és mi is ugyanúgy hitetlenkednénk, lázadoznánk és élnénk tovább öncélú életünket, mintha ott sem lenne az Isten?

S mit üzen ma számomra a tűz és a felhőoszlop története?
Nem a látvány a fontos! Isten jelenléte, szeretete, hívása ott van a reggeli harmatcseppben, a madárcsicsergésben, a gyermekeid kacagásában, az utcai kéregető feléd nyújtott kérges tenyerében.

Uram! Segíts, hogy láthassalak és csodálhassalak minden nap!

(Tóth Szilárd)