Ady Endre költőnk Új versek című kötetének előhangja az alábbi sorral kezdődik:
“Góg és Magóg fia vagyok én…”
Gógról és Magógról a Bibliában olvashatunk először.
Az ószövetségi Ezékiel könyvében Góg egy Isten népe ellen támadó uralkodó, Magóg országának a fejedelme.
A Jelenések könyvében Góg és Magóg pedig az Isten és népe elleni végső háborúra induló népek összességét jelképezi.
Egy másik forrás – az ókori, eredetileg görög nyelven íródott Nagy Sándor-regény – késői változatai szerint Góg egy nomád nép volt, akiktől a hódító Nagy Sándor úgy védte meg birodalmát, hogy egy völgybe szorította őket, majd falakat és érckapukat épített köréjük. Anonymus, a 12-13. századi magyar krónikás pedig ezekből a forrásokból kiindulva nevezi a magyar népet Góg és Magóg leszármazottainak.
Ady Endre a fentebb említett képeket használja fel, amikor verseskötetében a lázadó, kívülálló, falakkal és érckapukkal körbezárt Góg és Magóg leszármazottaiként azonosítja saját magát, és közvetetten a magyar népet is.
Egy másik forrás – az ókori, eredetileg görög nyelven íródott Nagy Sándor-regény – késői változatai szerint Góg egy nomád nép volt, akiktől a hódító Nagy Sándor úgy védte meg birodalmát, hogy egy völgybe szorította őket, majd falakat és érckapukat épített köréjük. Anonymus, a 12-13. századi magyar krónikás pedig ezekből a forrásokból kiindulva nevezi a magyar népet Góg és Magóg leszármazottainak.
Ady Endre a fentebb említett képeket használja fel, amikor verseskötetében a lázadó, kívülálló, falakkal és érckapukkal körbezárt Góg és Magóg leszármazottaiként azonosítja saját magát, és közvetetten a magyar népet is.
Függetlenül attól, hogy valóságként vagy legendaként tekintett erre a rokoni kapcsolatra, tapasztalatai, megélése által ezekben a személyekben, népekben talált önazonosságot.
Emberként mindannyian ilyenek vagyunk. Szeretünk kapcsolódni őseinkhez, azonosulni felmenőinkkel. Még ha ezáltal lázadókká, kitaszítottakká válunk, akkor is van hová tartoznunk.
Emberként mindannyian ilyenek vagyunk. Szeretünk kapcsolódni őseinkhez, azonosulni felmenőinkkel. Még ha ezáltal lázadókká, kitaszítottakká válunk, akkor is van hová tartoznunk.
Nem vagyunk egyedül a világban.
Isten ószövetségi népének életét is mindig a felmenőik határozták meg.
Isten ószövetségi népének életét is mindig a felmenőik határozták meg.
Ők voltak Ábrahám leszármazottai, akihez Isten személyesen szólt.
Ők voltak Jákób (új nevén Izráel) utódjai, aki küzdött Istennel és győzött.
Ők voltak Mózes népe, aki megszabadította őket a rabszolgaságból és új földre vezette őket.
Az őseikre való emlékezés segített nekik abban, hogy megtalálják helyüket a világban, és tudjanak kapcsolódni egymáshoz.
Volt azonban egy felmenőjük, aki még náluk is nagyobb. Ez pedig maga Isten.
Volt azonban egy felmenőjük, aki még náluk is nagyobb. Ez pedig maga Isten.
Ha Isten az ő felmenőiknek – Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak – az Atyja, akkor ők is Isten utódjai.
És milyen hatalmas dolog az, amikor valaki a teremtő, mindenható Isten gyermekeként azonosíthatja magát, és ebben találhatja meg önazonosságát!
Emberként nagyon különbözőek vagyunk. Különböző élethelyzetekben élünk, különböző ősökkel azonosítjuk magunkat. És ez teljesen természetes.
Emberként nagyon különbözőek vagyunk. Különböző élethelyzetekben élünk, különböző ősökkel azonosítjuk magunkat. És ez teljesen természetes.
Egy dolog azonban összeköt bennünket: van egy közös felmenőnk.
Az alkotó Isten Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ő a zsidók Istene, de a magyarok Istene is.
Ő az én Istenem, és a te Istened. És önazonosságunk alapja az, hogy az ő gyermekei vagyunk.
(Cserpán Ádám)
(Cserpán Ádám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése