János evangéliuma 10. fejezet 27-28.vers
"A forradalom a társadalom betegsége!" - mondta a történelemtanárom valamikor 1990-ben a kikerekedett szemű és fülű diákjainak, majd hozzátette, hogy végre ezt őszintén kimondhatja, mert addig csak arról akarták, hogy beszéljen, hogy a forradalom a történelem hajtóereje, amitől jobbá lesz.
Én pedig azóta is birkózom ezzel a mondattal, mert bevallom, nagyon szerettem a nagy nemzeti forradalmak emlékünnepein játszani a himnuszt és a szózatot a fúvószenekarban, meg emlékezni a forradalmárok hőstetteire. Azonban ez a mondat elrontja az ünnepi hangulatom azóta is...
Sátán kirobbantott egy szabadságharcot Isten ellen a világmindenség legnagyobb Ura ellen.
Az elszenvedett jogsérelmek, az elfojtott szabadságvágy előbb-utóbb szétfeszíti a társadalom kereteit: kitör a forradalom.
Az elnyomottak, a megszégyenítettek nem tudnak máshogy érvényt szerezni jogaiknak, vagy meghallatni panaszaikat csak tüntetésekkel vagy épp erőszak alkalmazásával.
A történelem sakktábláján a forradalmak ellenséges erői és ellentétes érdekei feszülnek egymásnak, és csatáznak.
Végül a győztes megírja a történelmet, és elmondja, hogy miért volt jó vagy épp rossz a forradalom.
Sátán kirobbantott egy szabadságharcot Isten ellen a világmindenség legnagyobb Ura ellen.
Egy úr ellen, akinek a hatalma végtelen, aki szuverén, és semmi és senki nem tudja korlátozni a hatalmát. Isten univerzumában ugyanis nincsenek sem fékek sem ellensúlyok.
Így Sátán könnyen beadagolta a világegyetem lakóinak, hogy Isten kényúr, akinek arbitrális követelményei, mint például a tízparancsolat, csak megkeserítik az életet.
Mit is lehet tenni egy ilyen kényúr ellen, mint például a defiancia jegyében szakítani a fáról, és csak azért is beleharapni a gyümölcsbe?
Természetesen sokan hallották a másik oldalt is, hogy márpedig ez nem így van, mert Isten szeret, és a javunkat akarja, és hogy ő az élet, és ugyan mit kezdenénk nélküle?
Vajon mit lép erre a hatalmon lévő?
Hagyja, hogy mitugrász teremtménye csak nyugodtan mondja, amit mond, mert ez nem ingathatja meg az ő trónját, legfeljebb csak néhány másik szerencsétlen teremtményt képes romba dönteni - lásd az emberi történelmet...
Vagy bebizonyítja, hogy ő az erősebb, és hogy Sátán eltűnhet egy melegebb univerzumba, netán még néhány lézerbotos rohamangyallal még ehhez hozzá is segíti?
Isten, ha tényleg maga a Szeretet, sem egyik, sem a másik utat nem választhatta.
Isten, ha tényleg maga a Szeretet, sem egyik, sem a másik utat nem választhatta.
Elvégre, ha büntet, csak bebizonyítja, hogy Sátánnak volt igaza, de ugyanígy nem hagyhatta, hogy Sátán magával rántsa szeretett teremtményeit a pusztulásba, mert akkor is Sátánnak lett volna igaza...
Ezért Isten inkább emberré lett, kiszolgáltatva magát Sátán hatalmának és szeszélyének.
Ezért Isten inkább emberré lett, kiszolgáltatva magát Sátán hatalmának és szeszélyének.
Az Úr rabszolgává lett. A Hatalmas porszemmé lett.
Az Élő halottá lett, hogy a halottak éljenek. És Jézus ezzel a tettével kirobbantotta a szeretet forradalmát.
Most ezzel mit kezdjünk? Egyáltalán nem olyan, mint a mi történelmünk fordulatai...
Most ezzel mit kezdjünk? Egyáltalán nem olyan, mint a mi történelmünk fordulatai...
Ha a győztes, ha a vesztes oldalon állnánk is: ezen mit lehet hamisítani!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése