💥Reggeli dicséret🌹Átállítás

„És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. 

Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.”
Zsidókhoz írt levél 9:27-28

Átállítottad az órádat, Kedves Olvasó? Az okoskészülékek világában az, hogy ma van a nyáriról a téli időszámításra való átváltás napja, lehet, csak akkor tűnik fel, amikor az autó, a mikró vagy a sütő órájára pillantunk, és pár másodpercnyi agymunka kell ahhoz, hogy rájöjjünk, miért is mutat mást, mint a telefonunk kijelzője. 

Vannak, akik számára bosszantó ez az oda-vissza állítgatás, de vigasztaljon az a tudat, hogy már csak fél év, és az autó vagy a sütő órája ismét a rendes időt fogja mutatni (bár lehet, hogy valakinél pont most mutatja a helyeset).

A ma reggeli igénk is egy átállításra hív minket. Olyanra, aminél nem kellene, hogy legyen félévente ez a csiki-csuki, és ami, valljuk be, sokkal életbevágóbb, mint a fizikai időmérők átállítása. 

Nem tudom, te hogy vagy vele, de bennem gyermekkoromban erőteljes félelmet keltett, amikor Jézus visszajöveteléről, a „világvégéről”, az utolsó ítéletről beszéltek. 

Féltem, mert nem ismertem azt az Istent, aki ezt az ígéretet adta. 

Mert a felém bemutatott példák, a szószékről hallott igehirdetések, a felmenőim által képviselt istenkép és az ő felém való hozzáállásuk, nevelésük alapján egy borzasztó szigorú, kegyetlen Isten rajzolódott ki bennem. És igen, mondták, hogy a Mindenható szeret, de utólag visszanézve ez csak egy máz volt az elmarasztaló ítéletet kimondó Úron.

Nem mondom, hogy már egyáltalán nem félek. Nem akarok félni. 

Mert Ő felfoghatatlan erővel dolgozik azon, hogy a bennem lévő kép folyamatosan változzon, lehetőleg egészséges irányba.

Ma is arra hív engem és téged is, hogy lássuk meg az igazi valóját! 

Azt az arcát, amit nem képes a Gonosz elmaszkírozni, a kereszten értünk haldokló, és még ott is a bűnöshöz kegyelemmel forduló arcot. 

Azt a lényt, aki utolsó lélegzetvételeit arra használja, hogy gondoskodjon az őt túlélő anyjáról. 

Akinek nem volt túl drága a saját élete, hogy értünk odaadja. Akinek szavai és érintései gyógyulást hoztak a sebek helyébe, aki bemutatta, van Atyánk a mennyben.

Ő jön vissza. Értünk. Hát engedjük el a zsarnokot, és higgyük el minden nap egy kicsit jobban, hogy ugyanaz a Jézus fog visszajönni, csak most már nem álruhában.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)