Szeretsz társasozni, kedves Olvasóm? Én nagyon. Szeretem a legtöbb fajtáját.
Egyszer gondoltam egyet, és levettem a polcról az egyik nagy dobozos játékot, hogy megmutassam a gyerekeknek. Kidolgozott figurák vannak benne, kis plüss állatok, gondoltam biztos tetszeni fog nekik. Arra viszont nem készültem, hogy az öt éves kisfiam úgy dönt, hogy megtanulja a bonyolult szabályokat, és lelkesen várni fogja, hogy mikor folytatjuk a játékot.
Szinte ragyogó arccal dobálja a kockát, és tervezi a lépéseit, mert tudja, hogy hamarosan vége a játéknak, és legyőzzük a főgonoszt.
Mikor leülök a kisfiammal játszani, már tudom, hogy nyerni fogunk, mert jó apaként csak annyi küzdelmet adok, hogy nyerjünk. Én már fejben lejátszottam a játékot mikor ő először nyúl a bábujához. Én már tudom hogy győzünk, ő pedig hiszi hogy nyerni fogunk.
Jézus már megnyerte ezt a "játékot". Már az összes adut kijátszotta, és a meccsnek vége.
Mikor leülök a kisfiammal játszani, már tudom, hogy nyerni fogunk, mert jó apaként csak annyi küzdelmet adok, hogy nyerjünk. Én már fejben lejátszottam a játékot mikor ő először nyúl a bábujához. Én már tudom hogy győzünk, ő pedig hiszi hogy nyerni fogunk.
Jézus már megnyerte ezt a "játékot". Már az összes adut kijátszotta, és a meccsnek vége.
Már nincs esélye a másik félnek. Ez a játszma már véget ért kétezer éve, és mi már csak a díjak kiosztását nézzük végig. A küzdelem véget ért a kereszten, így hát mitől félsz?
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése