Középiskolában, az ötödik év végén technikusminősítő vizsgát kellett tennem.
Ez két „lábon” állt: volt egy elméleti és egy gyakorlati vizsga.
Az elméletin el kellett mondani, le kellett rajzolni vagy írni, hogy mit tudunk a kihúzott témakörről, a gyakorlatin pedig meg kellett mutatni, hogy hogyan csinálnánk a való életben.
És volt egy fontos feltétel: mindkét vizsgán legalább elégséges eredményt kellett elérni ahhoz, hogy megkapjuk a bizonyítványt. Hiába tudta valaki az elméletet jól, ha a gyakorlati vizsgán megbukott, a bizonyítványba ez került: „Nem felelt meg”.
A lelki, keresztény élet két lábon áll. Van az elmélet, és a gyakorlat.
Az előbbit azért kell jól ismerni, hogy az utóbbit helyesen tudjuk megvalósítani.
A hitünk alapja az, hogy megismerjük Istent olyannak, amilyen, azért, hogy szeretetből, örömmel rábízzuk magunkat, és vágy ébredjen bennünk arra, hogy összhangban akarjunk élni az útmutatásaival.
Isten természetéből, a helyes életelvekből sok minden megérthető a teremtett világon, az emberi kapcsolatokon keresztül, de csak a Szentírás segítségével tudjuk igazán megismerni őt.
Azt a csodát, amit Jézus Krisztusban tett értünk, ahogy gondoskodott az emberiség megváltásáról a történelem korszakain át, csak a Bibliából ismerhetjük meg.
Ez az egyik láb, az elmélet.
A másik láb pedig az, amit a Szentlélek az elméletből valóra tud váltani az életünkben. Ami láthatóvá válik a viselkedésünkön, a kapcsolatainkban Istennel és az emberekkel, azon, ahogy gondolkodunk, ahogy viszonyulunk az élet különböző kérdéseihez.
(Nagyon jó mércéje annak, hogy hol tartunk ebben a folyamatban az, hogy a Lélek gyümölcse: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmérséklet mennyire nyilvánul meg a mindennapjainkban.)
Az eredményes vizsgához itt is kell az elmélet, de a gyakorlat: az Isten jellemét (illetve az ebből valamennyit) visszatükröző cselekedetek is feltétlenül szükségesek az eredményes „záróvizsgához”.
A te hited hány lábon áll?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése