2016. december 27., kedd

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ŐRSÉGVÁLTÁS



A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,25-38
25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." 36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 



"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet."

(Lk 2,29-30)

Isten megígérte Simeonnak, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást. Ezen a rendkívüli napon a Szentlélek irányította Simeont a templomba, ahol találkozott a gyermekét vivő Máriával és Józseffel. Akkor Simeon karjaiba vette Jézust, és elénekelte énekét: "Uram, bocsássad el szolgádat békével, szent ígéreted szerint, mert te üdvözítőd én szemeim előtt nékem nyilván megjelent." (Ref. énekeskönyv 447, 1.v. A ford. megj.).
Simeon nem azt kérte, hogy meghaljon. Úgy beszélt, mint valami őrszem, akinek véget ért az őrszolgálata. Ő az igazi Izráel képviselője. És íme, itt van egy öregasszony is, Áser törzséből, Anna, aki eljött hogy köszöntse a Megváltót.
Simeon úgy jelenik meg előttünk, mint aki "várja Izráel vígasztalását." Anna pedig ismert egy csoport embert, akik "várták Jeruzsálem megváltását".
A Biblia szerint ezek az emberek úgy lépnek a színre, mint "az Izráelen belüli Izráel", Isten igazi népe, akiknek a szíve izzott a messiási reményektől, és akiknek az ajkán naponként imádság fakadt Jeruzsálem megváltásáért.
Most hát áldottak ezek a szemek, mert látják a "Csecsemőt" a templomban. És itt őrszolgálatuk véget ér. Simeon elénekli az Ószövetség hattyúdalát: "Most bocsásd el a te szolgádat, Uram. Eljött a hajnal, és szemeim meglátták üdvösségedet". Nagyon kell figyelnünk arra a híradásra, hogy Anna Áser törzséből való, olyan valakinek a törzséből, aki a legkisebb Jákób fiai közül. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy ennek a törzsnek a maradéka jön köszönteni a hajnalt, egy hosszú és boldogtalan éjszaka után. És ezzel az Ószövetség "lelép a színről" (a kiemelés a fordítótól).
Ez az egyik őrszolgálat vége, de kezdete is egy másiknak. Az őrségváltás megtörtént. Most a Messiás népe, az újszövetségi igazi Izráel az, amelyik őrködik, vár és imádkozik.
"S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, csak virrasztói kérdik: "Meddig az éjszaka?" (Ref. énekeskönyv 392. 3.v. A ford. megj.).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése