Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-ÉV VÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 130 1 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! 2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? 4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.  "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged." (Zsolt 130,3-4) Minden népnek és sok vallásnak megvannak a maga szokásai, amelyekkel megünnepli az egyik évből a másikba való átmenetelt. Az észak-amerikai kontinensen nekünk olyan sajátosan rossz szokásunk van, amellyel megpróbáljuk Szilvesztert az esztendő legzajosabb éjszakájává változtatni. Ez természetesen helyenként más és más, de az egész a legtöbb helyen az emberek eszelős kurjongatásába torkollik. Miféle ideges nemzeti rendellenesség ez? Talán félelem? A keresztyén embernek nem kell úgy járkálnia föl és alá ezen a mai napon, mintha ő lenne az utolsó farizeus, de legalábbis józannak kell lennie, mivel hogy neki néhány dolgot meg kell beszélnie Istenével. Ez az év elmúlt. "Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram ki marad meg akkor?" Tudunk-e szakítani ma tíz percet arra, hogy elgondolkodjunk a múlt évben elkövetett bűneinken? Van-e rá időnk, lelki érzékenységünk és erkölcsi komolyságunk, hogy tíz percre a múlt évben elkövetett összes mulasztásunkra gondoljunk? És aztán szavakba tudnánk-e azokat önteni, és meg tudnánk-e őket vallani Istennek? "De nálad van a bocsánat..." Istenem, mi lenne, ha én ezt nem tudnám?! Te fogod a te ceruzádat, ó, Istenem , és most ráírod a múlt évi naptár mindegyik oldalára: "Meg vannak bocsátva, meg vannak bocsátva, és még egyszer: meg vannak bocsátva." Te Jézus vérével írod le azt, én pedig könnyeimen át hálásan látom. Csak ha már nem gyötör bennünket többé a múlt, csak akkor nézhetjük derűsen a jelent és készülhetünk a jövőbe tekintve. Mi nem tudunk a jövőbe látni, és ne is akarjuk tetetni magunkat, mintha tudnánk. Az újságok megpróbálnak előhozakodni jövendöléseikkel. Ma és holnap a régi sarlatánok és csillagjósok megint csinos összeggel fogják megvágni a mi technikai korunk babonás gyermekeit. De mi Istenbe vetjük bizalmunkat. A jövőt illetően mi csak egyet tudunk, ti. ezt: Jézus jön.