Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett-MINDKÉT LÁBBAL A FÖLDÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mk 6,1-6

1 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. 2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? 3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. 4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." 5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. 6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.

"Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik."

(Lk 2,51)

Jézus földi élete nagyrészt meglehetősen mindennapi volt, pont úgy, mint ahogy a mi életünk mindennapi. Részese volt a nappal és éjjel, az étkezés és a munka egyhangúságának. És kapcsolatban volt szüleivel, fitestvéreivel és nőtestvéreivel, éppúgy mint mi a mieinkkel. József valószínűleg korán meghalt. Még élt, amikor Jézus tizenkét éves volt, de nevét nem említi a Szentírás többé, miután Jézus megkezdi hivatalos működését 30 éves korában. Anyjáról, fitestvéreiről és nőtestvéreiről viszont történik említés (Mk 3,31.6,3). Az az ötlet, hogy Jézus Máriának az egyetlen gyermeke volt, akkor támadt, amikor az emberek elkezdték imádni Máriát. Jézusnak, mint a család legidősebb fiának, keményen kellett dolgoznia, különösen akkor, ha József Jézus fiatal korában távozott el az élők sorából. Isten bölcs döntése folytán semmit sem tudunk azokról az évekről. Semmit sem tudunk Jézus életéről csecsemőkorától kezdve egészen addig, amíg tizenkét éves lesz. Akkor hallunk templomi útjáról. Aztán pedig megint jön tizennyolc esztendő, amelyről semmit sem tudunk. Később sok történetet kiagyaltak Jézus gyermekkori csodáiról. Ezek azonban a kegyes képzelőerő szüleményei. Biztosak lehetünk afelől, hogy Jézus feltűnés nélkül dolgozott a megélhetésért. Nem változtatta a köveket kenyérré. És nem alkalmazott varázslatot, ahogy azt a televízióban a szuperemberek csinálják. Názáret városában, ahol felnőtt, az emberek úgy hívták Jézust, hogy "az ács" (Mk 6,3). Ezt mondja el történetünk. Kisvárosokban az emberek ismerik egymást. Jézus egyszerűen úgy volt ismerős, mint "az ács". Ha ács lennék, ma ezt mondanám: "Kezdjük csak el újból a mindennapi robotot." A mindennapi munka minden bizonnyal szép. Máskülönben Jézus nem tölthette volna életének javát egy ácsműhelyben. "Jézus jön!" Amikor az Úr visszajön, és a mindennapi munka végzése közben talál minket, akkor ez teljesen rendben van. Ezt csinálta ő maga is, földi életének nagyobbik részében.