Frusztráció. Aggodalom. Félelem. Betegség. Bánat. Öröm.
Mindent bízz valaki másra. Ez a valaki pedig képes arra, hogy terheinktől megszabadítva fölegyenesedett, boldog emberré tegyen bennünket.
Isten tényleg azt várja el tőlünk, hogy adjuk át neki az előbb felsorolt dolog egyikét?
Miért akarja elvenni tőlünk a félelmet, gyászt, keserűségét, bizonytalanságot?
Egész egyszerű a válasz. Mikor kirándulni indulunk, számolnunk kell azzal, hogy nem fog minden kellék beleférni a hátitáskába. Helyet kell kerítünk valami fontosabbnak.
Távolítsunk el minden rossz dolgot magunktól, hogy hely legyen az Isten számára. Mi terheinket adjuk, Ő Saját Magát.
És ez történik Advent közeledtével is. Sötétség helyett világosságot kapunk; stresszért békességet; megbánásért szabadságot; bűneik helyett megváltott életét.
Neki gondja van rád!
Pontosan tudja, hogy életed mely területein kell segíteni neked. Számon tartja hajszálaid számát. Tudja, hogy reggel hány órakor kelsz, este hány órakor fekszel. Mindennel együtt, amit magad után hordozol, szeret. Csupán azt ajánlja fel a számodra, hogy segíteni szeretne terheid hordozásában.
Advent közeledtével mérlegeljünk. Írjuk össze azokat a dolgokat, amelyeket Istenre szeretnénk bízni, hogy figyelmünk egyedül Krisztusra terelődjön.
„Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Lukács 12,27.31)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése