Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással! Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri?
Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le?
Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva.
Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, l
ába is alig éri az ösvényt. Ki tette ezt, ki vitte véghez?
Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az Úr vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok.
Látják ezt a szigetek, és megijednek, a föld szélein is remegni kezdenek, közelednek egymáshoz, és összejönnek.
Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak:
Légy erős! Biztatja a kovács az ötvöst, a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van! – és megerősíti szegekkel, hogy majd ne inogjon.
De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda!
A föld végén ragadtalak meg, annak legszéléről hívtalak el.
Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
Ézsaiás 41:1-10
Ézsaiás 41:1-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése