Vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy szembe nézzünk saját hibáinkkal?
Vagyunk elég figyelmesek ahhoz, hogy észre vegyük életünkben azokat a dolgokat, amelyek eltávolítanak Jézustól?
A munkahelyen eltöltött hosszú túlóra, hogy megvedd a legszebb karácsonyi ajándékot, nem fog számítani. Az égősorral feldíszített házad, csodásan kivilágított udvarod, nem fog számítani.
De, egy valami igazán nagy örömöt tud okozni az idén karácsonykor.
Egy ilyen év után, amikor többet hallottunk a fogságról, mint a szabadságról; amikor minden tervünk szempillantás alatt kártyavárként dőlt össze; amikor éjszakánként ránk tört a félelem, aggodalom, ha eddig nem is, de év végére érdemes észrevenni azt, ami igazán fontos.
A munkahelyen eltöltött hosszú túlóra, hogy megvedd a legszebb karácsonyi ajándékot, nem fog számítani. Az égősorral feldíszített házad, csodásan kivilágított udvarod, nem fog számítani.
De, egy valami igazán nagy örömöt tud okozni az idén karácsonykor.
Egy ilyen év után, amikor többet hallottunk a fogságról, mint a szabadságról; amikor minden tervünk szempillantás alatt kártyavárként dőlt össze; amikor éjszakánként ránk tört a félelem, aggodalom, ha eddig nem is, de év végére érdemes észrevenni azt, ami igazán fontos.
„Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Efézus 5,14)
Vegyük észre Jézust. Vegyük észre azt az Urat, aki egész évben a remény lángját éltette a szívünkben, hogy még lesz szabadulás és egy reményteljes jövő vár ránk.
Isten szabadításába vetett reménység éltette a népet a babiloni fogságban. A sanyarú sorsban élő nép csak abban tudott reménykedni, hogy egyszer vége lesz a fogságnak.
A mi örömünk, reménységünk Jézus.
Jézusba vetett hitünk az, ami igazán számít. A hitünk, ami bármilyen helyzetnek is legyünk, de képes talpra állítani.
Igazán csodás ajándék. Kaptunk valamit, ami nem kopik, nem romlik el, nem tör össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése