Olyan mélységesen mély szeretetet és elfogadást látott meg a Messiásban, ami elutasított, társadalomból kirekesztett, korrupt, beteg szívének azonnal gyógyulást hozott. Olyannyira megérintette az Úr a szívét, hogy Lévi nagy lakomát készített neki a házánál, ahova sok, hasonló háttérrel rendelkező, bűnös életmódot folytató barátját és ismerősét is meghívta.
Tudta, ha Jézus az ő szívét meggyógyította, az Úrnál mások is gyógyírra találnak.
Üdvössége miatti örömét, a bűnbocsánat felszabadító élményét és a megtalált kegyelmet Lévi meg akarta osztani társaival, hiszen tudta, a Mester a lakomán mindenkinek hirdeti majd Isten nagy irgalmát, az üdvösség útját, s barátait éppúgy fel fogja emelni, ahogy őt is.
Jézus közösségvállalása a bűnösök e nyilvánvaló csoportjával felszínre hozta a farizeusok és az írástudók szívének valós lelkületét, a felsőbbrendűség érzését és a gőgös ítélkezést.
Zúgolódva szegezték a kérdést a tanítványoknak, hogyan lehetséges az, hogy együtt esznek a vámszedőkkel és a bűnösökkel.
S Jézus ekkor a következőt mondta:
„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem a bűnösöket.” (Lk 5:31-32)
Olvashatunk egy másik vámszedőről is, aki egyszer úgy imádkozott Istenhez, hogy még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verte, miközben így imádkozott:
„Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lukács 18:13)
Szívének alázata miatt pedig Isten felemelte és megigazította ezt a bűnös embert.
A farizeus viszont, aki magát imájában felmagasztalta, nem élhette át Isten elengedő kegyelmét saját gőgje és igazsága miatt.
Gyülekezeteink vajon egészséges emberekkel vagy betegekkel vannak tele?
Vajon igazakkal, vagy bűnösökkel?
A jó hír az, hogy bármilyen régóta járunk is az Úrral, ha megbotlunk és bűneinkért szívünk mélyéből bocsánatot kérünk és megtérünk, elhagyjuk bűnös útjainkat, ott a kereszt tövénél Jézus Krisztussal találkozhatunk.
Megújíthatjuk vele szövetségünket és közösségünket, felállhatunk, s utunkat az Úrral tovább folytathatjuk. Isten Igéje így határozza meg a kegyelmet, ami korunk divatos egyházi kifejezése lett.
E kegyelem nem más, mint a kereszt tövénél megvallott bűneinktől való elfordulás, ahol az Úr, kiontott vére által bűnbocsánatot nyújt, vétkeinket és az értük járó büntetést elengedi nekünk, hogy Vele tovább léphessünk.
A kegyelemért tehát egykor az Isten Fia drága árat fizetett, erre mindig emlékezzünk!
S ne feledjük, ha megbotlunk, s az Úrhoz alázatos szívvel odafordulunk, tőle kegyelmet kapunk!
Az Ő szívében nincs farizeusi lelkület, az Isten Fia magához ölel bennünket, ha hajlandók vagyunk hátrahagyni bűneinket. Hozzá fussunk hát, nála van megbocsátás!
Hiszen az egyházban található farizeusi lelkület olyan könnyen megbélyegzi és leírja azokat, akik elesnek – akár hosszú hívő évek után –, s például házasságtörésben találtatnak vagy váláson esnek át, hogy a sokból csak néhányat említsek.
Jézusnak azonban a következő üzenete szól egyházon belül és kívül minden embernek:
„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem a bűnösöket.”
(Lk 5:31-32)
Ne feledjük hát megalázni magunkat a kereszt tövénél, ha elestünk, hogy ott átvehessük Megváltónk igazi kegyelmét, amiért egykor Ő vérével fizetett!
Adjuk át neki terheinket, s hagyjuk, hogy az Úr megújítsa és átformálja dicsőségére életünket!
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Máté 11:28-30)
BARTHA BORBÁLA Magyarországon
élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges
kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei 
.jpg)
.jpg)
