,,Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.,, János első levele 1:4
János ott volt Jézus életének főbb pillanataiban – azokban, amiket mi is olvashatunk az evangéliumokban. A társaival együtt hallotta beszélni a Mestert, közvetlenül tőle tanult.
Látta, ahogy számtalan csodát tett Izrael népe között, látta bevonulni Jeruzsálembe, majd ugyanazon a helyen meghalni. Találkozott vele halála után, és hallotta, ahogy azt mondta: "ne féljetek!"
Nem tudom, a te életedben volt-e olyan meghatározó tapasztalat, mint ez lehetett János számára.Ha volt, bizonyára mindenkinek tovább akartad adni az élményt: aki csak szembe jött veled, mindenkinek elmesélted, mert úgy gondoltad, ezt meg kell osztani velük is.
Az ember nem csak azért akar továbbadni egy jó hírt, hogy a másik ember is örüljön neki – lehet, hogy a másikat hidegen hagyja az, ami számomra örömhír. Azért akarjuk elmondani, mert az örömünk akkor teljesedik ki, ha továbbadjuk, legyen szó bármiről: egy gyermek születése, egy ritka munkahelyi elismerés, vagy bármilyen más öröm hatványozódik, ha elmondhatom a másiknak.
Ha nem érdekli, akkor is azt mondja: "örülök neki", még ha csak azt is érti alatta, hogy "örülök, hogy örülsz". Valahogy így érzi magát János a levele elején is. "Megjelent az élet" – mi lehet ennél örömtelibb dolog? Ez maga az evangélium, az örömhír, amiről Péterrel együtt úgy nyilatkozott, amikor a jeruzsálemi vezetők elé citálták őket, és megtiltották nekik, hogy hirdessék: "nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." (Az Apostolok Cselekedetei 4:20)
Ez olyan jó hír, hogy egyszerűen lehetetlen magunkban tartani, ország-világ előtt hirdetni akarjuk.Ez is része, persze, de meglepő módon János motivációja az öröm elmélyítése. "Ezt [az evangéliumot] azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen." Nem a ti örömötök! A miénk.
Az üzenet hordozóié. Mert az evangélium örömhíre is annál nagyobb, minél több emberrel tudom megosztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése