Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nem veszett el Ráháb.      Zsid. 11,31

Honnan származott Ráháb hite? Ezt megmondja ő maga: "Hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres-tenger vizét előttetek" (Józs. 2,10). Ráháb tehát csak hírt hallott Isten nagy tettéről népe megmentésére. Ráháb ennek az eseménynek a híre által lett hívővé, amelyben ő Isten kezét ismerte fel. - S mi, akik már ismerjük Istent Igéjéből, vajon felismerjük-e az Ő lábnyomát a világtörténelem eseményeiben ma? Sokan csak a kíváncsiság fülével hallgatóznak a világban. Érdekes szórakozást keresnek. Ráháb megszégyeníti őket. S milyen ítélet alá esnek azok, akik Isten legnagyobb tettéről: Fiának a kereszten való feláldozásáról hallanak, s mégsem hisznek Istenben? Mi igazán hiszünk ebben? Ráháb hite abban bizonyult igaz hitnek, hogy szerette azokat, akik Isten népéhez tartoztak. Feljelenthette volna és halálra kiszolgáltathatta volna a kémeket. Nem ezt tette, hanem sokkal inkább igazi szeretetet tanúsított irántuk. Az igazi hit ma is a szeretetben nyilvánul meg. A hit nem hideg és nem érzéketlen Jézus követői iránt. Sokkal inkább keresi a velük való közösséget és javukat munkálja. A börtönőr hitre jutott, és lemosta Pálék vérző sebeit. Lídia hitre jutott, és vendégül látta Pálékat. Isten előtt a "szeretet által munkálkodó hit" érvényes (Gal. 5,6). Micsoda nyereséget hoz a hit? Ez Ráháb megmentője. Hit által nem vész el a hitetlenekkel. Csak Ráháb és családja marad életben. Egykor majd az egész világ összeomlik, mint Jerikó falai. A hívők között találtatunk-e akkor, s megmenekülünk-e?