Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által emlékezett meg élete végén József Izrael fiainak kivonulásáról." "József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket, és felvisz arra a földre, amelyet esküvel ígért... vigyétek fel innen az én csontjaimat magatokkal!      Zsid 11,22;l.Móz 50,24

Három tanulságos dolog van József búcsúzásában. Először: egészen megbocsátott testvéreinek. Tudjuk, hogy azok irigységből, gonoszságból és a pénz szeretete miatt adták el rabszolgaságra, rimánkodása és sírása ellenére. Józsefnek hatalma lett volna ahhoz, hogy félelmetesen bosszút álljon rajtuk. Ő azonban megbocsátott nekik és végig szerette őket. Igazán megbocsátott. Tanítson ez bennünket arra, hogy még a gonosz emberektől is békességben búcsúzzunk el, hogy bemehessünk a békesség honába! József megparancsolta, hogy vigyék magukkal csontjait, amikor majd visszamennek atyáik országába. Ezzel bizonyságát adta annak, hogy utolsó leheletéig szilárdan bízott Isten ígéretében, amit Isten atyáinak adott. Boldog az az ember, akinek hite még halálos ágyán is így fénylik! Ezzel szemben milyen kétségbeesettek mindazok, akik még a halálos ágyukon is földi vagyonukon csüggnek! Végül József hitét is legjobban mutatja ez a rendelkezése, hogy csontjait vigyék magukkal, amikor Isten visszaviszi őket atyáik országába. Hiszen József ezzel arról is bizonyságot tett, hogy ő nem e világ hatalmasainak, előkelőinek és gazdagjainak társaságában van otthon, hanem a megvetett és lenézett hívő atyák társaságában. Az Egyiptom fejedelmeivel való együttélés József lelki életét könnyen megbéníthatta volna. Utolsó rendelkezése azonban azt mutatja, hogy hitével elszakíthatatlanul kapcsolódott azokhoz az emberekhez, akiket nem becsült a világ, de akik élő hitben jártak. Így búcsúzott el József: felebarátainak megbocsátva, Isten ígéreteiben bízva, és Isten népéhez belsőleg hozzákapcsolódva.