Mihelyt az Úr Jézust magát a szívünkbe fogadtuk, azonnal megnyilvánul a mi új életünknek Vele való közeli rokonsága, a Belőle vett hitből való járásban.
A járás tevékenységgel van összekötve. Isteni félelmünknek nem szabad csupán imakamaránkra szorítkozni.
Azt, amit hiszünk, tevékeny élettel kell megvalósítanunk. Ha egy ember Krisztusban jár, akkor úgy cselekszik, ahogyan Krisztus cselekedne; mert ha Krisztus az ő reménye, szeretete, élete, akkor ő Krisztus képének hasonmása.
Az emberek ezt mondják az ilyen emberről: „Olyan, mint Mestere; úgy él, mint Jézus Krisztus”. A járás haladást jelent. „Akképpen járjatok Ő benne.” Lépdeljetek kegyelemtől-kegyelemhez; siessetek előre, mígnem kedves Barátunk ismereteinek ahhoz a végső fokához juttok, melyet az ember elérni képes. A járás kitartást jelent. Szüntelen Krisztusban kell maradnotok.
Milyen sok keresztyén van, aki úgy vélekedik, hogy a vasárnapot a Krisztussal való társalgásnak kell szentelni, a hétköznapokat pedig saját munkájára kell felhasználni. Van, aki beképzeli magának, hogy ha reggel és este társalog az Úrral, a nap többi része egészen a világé. Óh, milyen szegényes élet. Nekünk mindig Vele kell maradni, közelében elűzhetetlenül kitartani, lábnyomába járni és akaratát teljesíteni. A járás fogalmával össze van kötve a szokás jelentősége.
Ha valamely ember életéről és járásáról beszélünk, azalatt szokásait és életmódját értjük. De ha csak néha élvezzük Krisztust és azután ismét elfelejtjük, az nem szokás: akkor nem járunk Vele. Hozzá kell ragaszkodnunk. Bele kell kapaszkodni és soha el nem bocsátani, hanem Őbenne kell élni és mozogni. „Amiképpen vettétek az Úr Jézus Krisztust, akképpen járjatok Ő benne.” Tartsatok ki azon az úton, amelyen elindultatok, és ha kezdetben az Úr Jézus Krisztus hitetek bizodalma, életetek forrása, tetteitek zsinórmértéke és lelketek öröme volt, úgy maradjon Ő az életetek végéig. Maradjon az, ha a halál árnyékának sötét völgyében jártok és bementek az örök örömbe, Isten népe nyugalmába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése