Az irgalmas Szamaritánus 4. rész
(Lukács 10, 30-37)
"Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért hozzá..."
Ugyanannak a veszélynek volt kitéve, mint a többiek, és felhozhatta volna ugyanazt a kifogást: a szenvedőn már nem lehet segíteni, a rablók talán nem nagy távolságban vannak.
Ha közelébe találják, azzal vádolják, hogy ő gyilkolt.
Ő azonban nem törődött ezekkel az önző félelmekkel, mert megszánta.
A kiközösített szamaritánusra maradt, hogy bemutassa mi a szeretet.
Ő azonban nem törődött ezekkel az önző félelmekkel, mert megszánta.
A kiközösített szamaritánusra maradt, hogy bemutassa mi a szeretet.
A szamaritánusokat megvetették a zsidók között.
Ezt a szeretetet nem egy honfitárs iránt mutatta, hanem egy ellenséges faj tagja iránt, amely átkozta az ő népét. Minden befolyás, ami körülvette, valószínűleg oda vezette volna őt, hogy gyűlölettel fizessen a gyűlöletért.
Mert ha a zsidók méltatlanul bántak a szamaritánusokkal, a szamaritánusok sem maradtak le a zsidók bántalmazásában. Josephus mondja, hogy olykor nekiestek és megölték azokat, akik Jeruzsálembe mentek. De ennek a szamaritánusnak a szíve nem keményedett meg, jóllehet minden működésbe volt azért, hogy megkeményítse egy zsidó ellen.
A részletek aprólékossága itt különösen megható: "olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat" kétségtelenül saját ruháinak darabjaival, miután bort öntött sebeire, hogy megtisztítsa és olajat, hogy enyhítse fájdalmát. Ezek költséges, de nagyra értékelt orvosságok Keleten.
Mindez időbe került, de miután így felélesztette benne a haldokló életszikrát, "felvette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba", és ott ismét megújította figyelmességét.
Nem érezte úgy, hogy már minden megtett, mert "elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked". Ámen!
Ezt a szeretetet nem egy honfitárs iránt mutatta, hanem egy ellenséges faj tagja iránt, amely átkozta az ő népét. Minden befolyás, ami körülvette, valószínűleg oda vezette volna őt, hogy gyűlölettel fizessen a gyűlöletért.
Mert ha a zsidók méltatlanul bántak a szamaritánusokkal, a szamaritánusok sem maradtak le a zsidók bántalmazásában. Josephus mondja, hogy olykor nekiestek és megölték azokat, akik Jeruzsálembe mentek. De ennek a szamaritánusnak a szíve nem keményedett meg, jóllehet minden működésbe volt azért, hogy megkeményítse egy zsidó ellen.
A részletek aprólékossága itt különösen megható: "olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat" kétségtelenül saját ruháinak darabjaival, miután bort öntött sebeire, hogy megtisztítsa és olajat, hogy enyhítse fájdalmát. Ezek költséges, de nagyra értékelt orvosságok Keleten.
Mindez időbe került, de miután így felélesztette benne a haldokló életszikrát, "felvette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba", és ott ismét megújította figyelmességét.
Nem érezte úgy, hogy már minden megtett, mert "elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked". Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése