Az irgalmas Szamaritánus 2. rész
(Lukács 10, 30-37)
Urunk lényegében ezt mondja: Az a kérdés amit felteszel, már választ kapott. "Hogyan olvasod?"
A törvénytudó azonnal rátette kezét a nagy parancsolatra, amelyet maga Krisztus idézett azon az alkalmon, és ezzel bemutatta szellemi meglátását meg azt, hogy felsőbbrendű volt honfitársaihoz viszonyítva.
Idézi az 5Mózes 6,5-öt, összekötve a 3Mózes 19,18-cal.
Erre az Úr így szól: "Helyesen feleltél: tedd ezt és élni fogsz."
- Amit tudsz, kerüljön ki a holt ismeretből az élő gyakorlatba és akkor jó lesz.
Mégis a törvénytudó igazolni akarta magát: "Igaz, nekem szeretnem kell felebarátomat, de ki a felebarátom?" Maga ez a kérdés, mint Péteré (Máté 18,21), helytelen értelmi állapotot jelent.
Aki ezt kérdezte: "Kit kell szeretnem?" Ezzel bizonyította, hogy nem értette, mi a szeretet lényege.
Előre tudni akarta, hogy hol szabad megállnia, míg a szeretet lényege az, hogy nincs korlátja, kivéve saját képtelenségét arra, hogy tovább menjen, vagyis ez adósság, amit örökké fizetnünk kell (Róma 13,8). Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése