💥Van Erőm💥

Krisztus soha nem riadt vissza attól, hogy kezét nyújtsa a bűnös ember felé. Egy alkalommal egy leprás jött és leborult Jézus lábaihoz. Jézus úgy tekintett rá, ahogyan még soha senki és megérintette őt. 

Talán húsz vagy akár harminc éve nem érintette meg a leprást senki, s nem kapott gyengéd érintést. 

Most Krisztus érintését kapta. Milyen gyönyörű!Jézus megérinti a beteget, nem a fél a leprától és együttérez a nyomorulttal. 

Nem távolodik el, nem csak szavával gyógyít (pedig megtehetné), hanem közel lép, megérinti a szenvedőt, majd új élettel ajándékozza meg.
Ebben a csodás történetben egy ember süketnéma volt, és itt is azt látjuk, hogy Jézus lehajol, megérinti a szenvedőt.
Nagy dicsőség szállt fel újra és újra Istenhez. Emlékezetes nap volt ez, amikor a néma hangos szavakkal dicsérni kezdte az Urat.
Erre van szükségünk, ha Őt szeretnénk képviselni: az imádság felfelé tekintésére, az együttérzés szívből jövő sóhajára, a fájdalmat szenvedők szeretetteljes megérintésére és az örömhír bátor hirdetésére. 

Akkor a gyógyulás eljön otthonainkba, szomszédságunkba, gyülekezeteinkbe és világunkba.
A kérdés számunkra az, hogy vajon kinyújtottuk-e a kezünket mások felé, megérintettük-e őket nyomorúságukban? Szánunk-e időt arra, hogy meghallgassuk mások szükségleteit, s őszinte odafordulással megtegyünk egy lépést mások felé? 

Hajlandóak voltunk-e kényelmetlenül érezni magunkat, hogy másokon segítsünk?