💥Van Erőm💥Önmagadban bízol?

A Vatikáni Galériában függ Raffaello utolsó festménye, amelyet egyesek a legnagyobbnak tartanak.
A legfelső rész a festményen Jézust ábrázolja, balján Mózessel, jobbján Illéssel. 

A következő szinten lent a három tanítvány, Péter, Jakab és János, akik nemrég ébredtek fel, és szemüket védik Jézus vakító ragyogása elől. 

A földszinten pedig egy szegény, démonoktól megszállt fiú. Mellette kétségbeesett apja áll. 

Körülöttük a többi tanítvány, akik közül néhányan felfelé mutatnak Krisztusra. 

Ez a kép pontosan szemlélteti a néma lélek kiűzésének történetét. 

Jézus magányos fájdalomban és elkeseredettségben volt. Miért? 

Mert tizenkét tanítványa, akiket korábban megbízott, „hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket, hogy prédikáljanak, és hogy hatalmuk legyen a démonok kiűzésére” (Mk 3,14–15), kudarcot vallott! 

Korábban sikerrel jártak, de most, egy hét távollét után, erőtlenek voltak.
A kudarcuk nem azért volt, mert nem próbálkoztak. Éppen ellenkezőleg, mindent megtettek.
A problémájuk a hitetlenség volt. Hittek a folyamatban, hittek önmagukban, mert korábban már megtették.
Amikor sikereket élünk át, vagy jóra fordulnak a rossznak hitt életkörülményeink, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az áldást saját erőnkből szereztük meg. 

Ám, ne feledkezzünk meg Jézusról, aki a próbák ideje alatt egész végig mellettünk volt.
Önmagunk felmagasztalása helyett, alázattal szóljunk Istenünkhöz, megköszönve, hogy megáldott, megszabadított bennünket.
Higgyük tehát el, hogy csakis Jézussal válik a lehetetlen lehetségessé az életünkben!

Krisztus szineváltozása Rafaello festményén:

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. 

Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 

Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! 

Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek." 

Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: 

„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" 

Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. 

Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!" 

Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust." (Mt. 17, 1-9)