Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár.
Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.
Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz.
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap”.
Lukács evangéliuma 21:29-34
Ahogy olvastam ezt az igét, eszembe jutott a kisebbik gyermekemmel való várandósságom és a születésének története. Sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, hogy nem tudom úgy várni, mint a nagytestvérét. Pedig ő is tervezett, vágyott gyermek volt, de napközben elég rendesen lefoglalt a szaladgáló, csacsogó, mindenre kíváncsi, az alvást ellenségének tartó utódom, akinek mesét olvastam, akivel játszótérre mentem, vagy épp a doktornénit látogattuk meg, egyszóval akivel éltük a mindennapokat.
Esténként, amikor a trónörökös végre valahára elszunnyadt, és nekem is sikerült vízszintes pózba helyezkedni, végigsimítottam gömbölyödő pocakomon, és az álomba zuhanás előtti pillanatban mormoltam befelé a kistesónak, hogy nagyon várjuk, akkor is, ha sokszor nem tudok ennél többet kizárólagosan vele foglalkozni.
De ott volt ő is a mindennapjainkban. A testvére odabújt a hasamhoz, kacagott nagyokat, amikor a kicsi orrbarúgta, és tervezgette, mennyi mindenfélét fog játszani vele, miután végre világra jött.
Lukács evangéliuma 21:29-34
Ahogy olvastam ezt az igét, eszembe jutott a kisebbik gyermekemmel való várandósságom és a születésének története. Sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, hogy nem tudom úgy várni, mint a nagytestvérét. Pedig ő is tervezett, vágyott gyermek volt, de napközben elég rendesen lefoglalt a szaladgáló, csacsogó, mindenre kíváncsi, az alvást ellenségének tartó utódom, akinek mesét olvastam, akivel játszótérre mentem, vagy épp a doktornénit látogattuk meg, egyszóval akivel éltük a mindennapokat.
Esténként, amikor a trónörökös végre valahára elszunnyadt, és nekem is sikerült vízszintes pózba helyezkedni, végigsimítottam gömbölyödő pocakomon, és az álomba zuhanás előtti pillanatban mormoltam befelé a kistesónak, hogy nagyon várjuk, akkor is, ha sokszor nem tudok ennél többet kizárólagosan vele foglalkozni.
De ott volt ő is a mindennapjainkban. A testvére odabújt a hasamhoz, kacagott nagyokat, amikor a kicsi orrbarúgta, és tervezgette, mennyi mindenfélét fog játszani vele, miután végre világra jött.
Ott volt a gondolatainkban, a lakásátrendezési terveinkben, hiszen már négy főben gondolkodtunk.
Bár nem koncentráltunk kizárólagosan csak rá a nap 24 órájában, de vártuk aktívan, átszőve a készülődéssel néhol lazábban, néhol hangsúlyosabban mindennapi életünket. Születése előtti nap még a barátainkkal tartottunk egy asztali szerepjátékos napot, de a kórházas táska ott lapult a csomagtartóban, hogyha menni kell, hát menni kell.
Valahogy ehhez tudnám hasonlítani a fenti igében leírt vigyázást. Hiszen a Krisztus-várás átszövi mindennapjainkat, értelmet ad tetteinknek, meghatározza döntéseinket, akárcsak egy születendő gyermek várása.
A lényeg abban rejlik, hogy kit vársz, ez meghatározza a hogyant. A barátodat, a Megváltódat, a szerető, kegyelmes Istenedet, vagy egy zsarnok kényurat, akinek sohasem leszel képes megfelelni?
Bár nem koncentráltunk kizárólagosan csak rá a nap 24 órájában, de vártuk aktívan, átszőve a készülődéssel néhol lazábban, néhol hangsúlyosabban mindennapi életünket. Születése előtti nap még a barátainkkal tartottunk egy asztali szerepjátékos napot, de a kórházas táska ott lapult a csomagtartóban, hogyha menni kell, hát menni kell.
Valahogy ehhez tudnám hasonlítani a fenti igében leírt vigyázást. Hiszen a Krisztus-várás átszövi mindennapjainkat, értelmet ad tetteinknek, meghatározza döntéseinket, akárcsak egy születendő gyermek várása.
A lényeg abban rejlik, hogy kit vársz, ez meghatározza a hogyant. A barátodat, a Megváltódat, a szerető, kegyelmes Istenedet, vagy egy zsarnok kényurat, akinek sohasem leszel képes megfelelni?
A Názáretit, aki értünk lett emberré, értünk áldozta fel magát, és aki most végre levetve „álruháját”, királyi mivoltában léphet elénk vagy az örökké számokérő bankárt, akinek sosem tudod leróni a tartozásodat? A mennyei Atyát, aki magához öleli tékozló gyermekeit, vagy a megközelíthetetlen Nagyurat, akit sosem érhetünk el?
Az igazságos Istent, aki megbízható, aki meghozta ítéletét, és Krisztusért igaznak fogadott el minket, vagy egy kegyetlen, kiszámíthatatlan bírót, aki kénye-kedve szerint sújt le kalapácsával?
Mondd, Kedves Olvasó, te kit vársz?
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Mondd, Kedves Olvasó, te kit vársz?
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése