„Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.” Ézsaiás könyve 7:14
Képzelj magad elé egy fiatal anyát, aki háborús fenyegetettségben hozza világra várva várt gyermekét. Országát minden oldalról ellenség fenyegeti, emellett pedig belső viszály is gyengíti, mert vannak, akik Dávid leszármazotta helyett valaki mást akarnak királynak. Teljesen reménytelen a helyzet.
Júda egyszerre egy ellenséges országgal valószínűleg fel tudná venni a küzdelmet, de most északról és gyakorlatilag belülről támadja őt Izrael és Szíria, emellett a Jordánon túlról Edom fenyeget, az ellenkező irányból pedig a filiszteusok.
És nem feledkezhetünk meg Egyiptomról sem, aki bármikor kapható egy támadásra.
Mert hitte, hogy Isten velük, közöttük van, hogy ők még mindig Hozzá tartoznak, az Ő népe, akikkel az Úr szövetséget kötött.
Nem számítanak a körülmények, tombolhatnak bárhogy az országok, népek, jöhetnek arámok, jöhet Izrael, vagy Asszíria, egyedül Istenben érdemes hinni.
Egyedül annak van értelme, ha az ember két kézzel Belé kapaszkodik.
Az Ő jelenléte nem függ a körülményektől, más országok politikájától, az éppen nagyhatalomra törő néptől. Ő a biztos pont ebben az örökké változó világban.
Ez az édesanya akárhányszor nevén szólította a kisfiát, az egyben egy vallomás volt, hogy számára Isten uralkodik.
Történhet akármi a világban, dúlhat háború, tombolhat az igazságtalanság, élete Isten kezében van. És így mindig van remény.
És a névtelen édesanya története nem áll meg itt, nem kisebben, mint Jézus Krisztusban nyer újabb, még nagyobb értelmet. Jézus lesz majd, akiben emberré lesz Isten Fia, aki valóra váltja az Immánuél nevet. Mert velünk az Isten.
Hogy Ő mindig, minden körülmények között velünk van.
Ezért mindig van remény, akárhogy is dúlnak a nemzetek, akármerre fordul a világ. Jó hinni egy ilyen Istenben.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése