Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?!,,
Jeremiás 12:5
Jeremiás ki volt égve. Fáradt volt, kimerült, elcsüggedt, kiábrándult.
Jeremiás 12:5
Jeremiás ki volt égve. Fáradt volt, kimerült, elcsüggedt, kiábrándult.
Azt hitte, ha hűséges Istenhez, akkor a dolgok működni fognak. De nem így lett.
A körülötte levő világ igazságtalan volt, a barátai elhagyták, az ellenségei kinevették, és Isten hallgatott. Ebben a mélypontban jön ez a mondat – ami első hallásra keménynek tűnik.
Mintha Isten csak annyit mondana: „Ha most nem bírod, akkor hogy fogod kibírni a nehezebbet?”
De ez nem egy isteni beszólás. Inkább egy gyengéden provokatív kérdés.
Isten nem elutasítja Jeremiást, hanem emlékezteti: még mindig hiszek benned.
A hang nem rideg, hanem biztató – mintha azt mondaná: „Nem vagy elrontva, csak most tanulsz lelki állóképességet. Az élet inkább maraton, mint sprint”
A legtöbben ott tartunk, ahol Jeremiás: elfáradunk még a „gyalogos tempóban” is.
A legtöbben ott tartunk, ahol Jeremiás: elfáradunk még a „gyalogos tempóban” is.
Erősen indultunk annak idején, de kimerültünk. Ez nem kudarc, hanem emberi tapasztalat.
Minden maratonban vannak holtpontok. Az élet néha egyszerűen sok.
És ebben a sokban Isten nem követel, hanem kísér.
Nem azt mondja: „többet kell bírnod”, hanem: „nem kell egyedül bírnod". "Itt vagyok veled.
Csak ne állj meg!"
Isten hisz benned: látja, hogy többre vagy képes azon a területen, amelyre ő elhívott, olyannyira, hogy a „lovakkal futás” sem lehetetlen.
(Henter Zsombor)
Isten hisz benned: látja, hogy többre vagy képes azon a területen, amelyre ő elhívott, olyannyira, hogy a „lovakkal futás” sem lehetetlen.
(Henter Zsombor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése