Isten népe, amely az Ígéret Földjén élt, kénytelen volt hitben egy olyan élet-forrásra tekinteni, amely a környezetén kívül van. Egyiptomban a Nílus tartotta őket életben.
Mezopotámiában ott volt a Tigris és az Eufrátesz. Kánaánnak azonban csak az eső volt - nem állandóan, hanem időszakokban.
Ha nem volt eső, az emberek éheztek.
Ha nem volt eső, az állatok elpusztultak. Isten ott helyezte el népét, ahol a belé vetett hit által kellett élniük, nem egyszer s mindenkorra, hanem folyamatosan. Még a zsidó száműzöttek is Babilonban is hordozták ennek emlékét. Megértették, hogy az eső jelentette a különbséget élet és halál között.
Ha nem volt eső, az emberek éheztek.
Ha nem volt eső, az állatok elpusztultak. Isten ott helyezte el népét, ahol a belé vetett hit által kellett élniük, nem egyszer s mindenkorra, hanem folyamatosan. Még a zsidó száműzöttek is Babilonban is hordozták ennek emlékét. Megértették, hogy az eső jelentette a különbséget élet és halál között.
Isten igéje olyan, mint az eső, mondja Ézsaiás.
Hogyan?
1. Az igazi élet túlmutat rajtunk. Nem tudjuk irányítani; mi kapjuk.
2. Az igazi élet legyőzi a halált.
3. Az igaz élet betölti Isten elrendelt célját.
Ézsaiás összefoglalja Isten összes eddigi kegyelmes ígéretét.
Most már tudjuk, hogy Isten ígéretei nem csak tartósak, hanem életet is adnak nekünk.
Nem mi tartjuk életben az evangélium reményét, hanem ez a remény tart életben minket.
Mint az eső, lehet, hogy időbe telik, amíg az új élet teljesen kibontakozik, de az eső soha nem marad el. Ahogyan Isten ígérete sem, hogy megmenti a bűnösöket.
Sőt, a végén jobb lesz, mint ahogyan azt álmodtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése