A tűzoltóság azonnal a helyszínre sietett, hogy kimenekítse a bent maradt embereket.
Egyik pillanatban egy kétségbeesett nő szaladt a tűzoltókhoz, mert kislányát sehol sem találta.
Megmutatta a házuk ablakát, majd azonnal a keresésére indultak.
Egyik tűzoltó megtalálta a síró kislányt, akinek a lába beszorult a deszkák közé. Azonnal cselekedni kellett, a tűzoltó szerszámért indult. – Maradjon velem! – kiáltott fel a kislány.
A tűzoltó odaadta az adóvevőjét, mert a vonal másik végén a gyerek édesanyja volt, aki azzal bátorította, hogy minden rendben lesz. Végül a történet sikerrel fejeződött be.
A bátorság embereinek arcképcsarnoka. Talán így is lehetne nevezni a Krónikák második könyvének ezen részét. Júda eléggé eltávolodott az igaz Isten tiszteletétől.
Mondhatni, hogy nem igazán érvényesült a „Maradj velem, Istenem!” kérés.
De mindig akadt egy olyan vezető, király, aki nem a politika vagy katonai hódításaival akart maradandót hátra hagyni, hanem az Isten iránti hűséggel.
Kedves Olvasóm!
Te, családfőként, családanyaként gyermekeid számára az Isten iránti hűségedet fogod hátra hagyni?
Te, nagyszülőként unokáid számára az Isten iránti szeretetedet fogod hátra hagyni?
Talán ez az egyetlen, ami marad. Maradandót nem csak királyként lehet alkotni.
Isten az ő szeretetével maradandót alkotott, amikor Fiát mellénk küldte útitársnak.
Talán ez az egyetlen, ami marad. Maradandót nem csak királyként lehet alkotni.
Isten az ő szeretetével maradandót alkotott, amikor Fiát mellénk küldte útitársnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése