Példabeszédek könyve 25. fejezet 11. vers
Fél liter ásványvíz a boltban 150 Ft, az edzőteremben 250 Ft, az étteremben 500 Ft, a repülőtéren 1000 Ft. Ugyanennyi víz a forrásból ingyen vehető, az afrikai sivatag közepén pedig felbecsülhetetlen értékű. Ugyanaz a víz, ugyanaz a palack, az értéke mégis attól változik, hogy éppen hol van.
A mai áhítat megírása idején a színarany árfolyama 42 768 Ft/g, az ezüsté 522,6 Ft/g.
Ahogy írom a szavakat a számítógépembe, látom a jobb gyűrűsujjamon a jegygyűrűmet, ami tizenegy éve a kezemen van. Tudom, mennyibe került akkor, talán azt is ki tudnám számolni, hogy mennyit kapnék érte, ha most beadnám a zálogházba, de azt is tudom, hogy az értéke mindezeknek sokszorosa, mert ott van a kezemen és valami sokkal fontosabbat jelképez, mint csupán az aranyat, amiből készült.
A szavainknak is értéke van. Egy szó lehet pozitív, vagy negatív értékű, építő, vagy éppen romboló – és még csak nem is kell, hogy más szó legyen. Az, hogy “Ügyes vagy!” más értékkel bír egy gyermek számára, amikor az ötös dolgozatát mutogatja otthon, mint amikor leejti a kakaóval teli bögrét. Ugyanazok a szavak, az értékük mégis attól függ, hogy milyen környezetben hangoznak el.
A Példabeszédek könyve mai tanácsa azt akarja megértetni velünk, hogy a helyén mondott, tehát megfelelő helyzetben, időben és hangsúllyal mondott “ige” (jótanács, bölcsesség, útbaigazítás) legalább annyit ér, mint az aranyalma az ezüst tányéron. Hogy mennyit ér ugyanez az ige, amikor nem megfelelő környezetben hangzik el? Valószínűleg töredékét. Sőt! Lehet, hogy csak rombolni képes, amikor építeni kellene.
A szavainknak értéke van, ne hagyjuk hát elveszni azt! Mondjunk jót, jókor, jó helyen!
A szavainknak is értéke van. Egy szó lehet pozitív, vagy negatív értékű, építő, vagy éppen romboló – és még csak nem is kell, hogy más szó legyen. Az, hogy “Ügyes vagy!” más értékkel bír egy gyermek számára, amikor az ötös dolgozatát mutogatja otthon, mint amikor leejti a kakaóval teli bögrét. Ugyanazok a szavak, az értékük mégis attól függ, hogy milyen környezetben hangoznak el.
A Példabeszédek könyve mai tanácsa azt akarja megértetni velünk, hogy a helyén mondott, tehát megfelelő helyzetben, időben és hangsúllyal mondott “ige” (jótanács, bölcsesség, útbaigazítás) legalább annyit ér, mint az aranyalma az ezüst tányéron. Hogy mennyit ér ugyanez az ige, amikor nem megfelelő környezetben hangzik el? Valószínűleg töredékét. Sőt! Lehet, hogy csak rombolni képes, amikor építeni kellene.
A szavainknak értéke van, ne hagyjuk hát elveszni azt! Mondjunk jót, jókor, jó helyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése