Olyan szép az utolsó mondat: Krisztusnak fontos a kicsiny nyáj is, sőt, fontos egyetlen juhocska és bárányka is.
Nem a sokaságban mutatkozik meg elsősorban az ő kegyelme, Ő tud megtartatást adni a kevés által is. (Már az Ószövetségben elhangzik: nem azért, mert nagy nép vagytok).
A nyáj megmaradásának a titka a jó Pásztorban van.
Ameddig ragaszkodunk, ameddig rá nézünk, ameddig szavát követjük, addig van füves legelő, van csendes víz, és megtartatás a kísértések között, a halál árnyékának völgyében is.
Ha mi, ha családunk megértjük az ő szavát, ha engedelmeskedünk annak, Isten kegyelméből megáldja kicsiny nyájainkat.
Mire bátorít minket Isten gondviselése?
Isten gondviselése arra bátorít minket, hogy életünket rábízzuk, minden aggodalmaskodástól és kishitűségtől megszabaduljunk, tudván, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van (Róma 8,28).
Isten gondviselésének áldása az, hogy megszabadulunk a nyugtalankodástól, félelmektől, aggodalmaktól.
Aki megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, azon az emberen nem a félelem lesz úrrá, hanem a gondviselő és megváltó Isten szeretetébe vetett hit; annak életében mindig erre dől el a mérleg, történjék bármi.
Gondoljunk arra, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus a viharzó tengeren biztatta a tanítványokat: „miért féltek ennyire, miért nincs hitetek?” (Márk 4,40)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése