,,Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!,,
Vajon hány ilyen kérés érkezett Istenhez az elmúlt időszakban?
Csodás üzenete van ennek a zsoltárnak, mégpedig az, hogy akik Isten megismerésére törekednek, nincs mitől félniük.
Azok az emberek, akik már egyszer veszítettek, nagyon nehezen próbálkoznak újra.
Olyan nehéz kimondani a veszteség, gyász, félelem völgye után, hogy „Még mindig hiszek benned, Uram!”
„Halld meg, Uram, hangomat, hívlak!” – arra biztatlak, hogy mondd ki hittel. Lépj újra a reménység biztos talajára. Próbálj meg Istenbe kapaszkodni, mert ha a reménység lángjának egyetlen szikrája is él még benned, akkor talpra fogsz állni, kikerülsz a gödörből, amiben jelenleg van az életed, és újra éledhet a benned levő hit, ami meggyengült.
Márk evangéliumában olvasunk egy asszonyról, aki mindenét az orvosokra költötte, de nem tudtak rajta segíteni. Helyzete csak rosszabbodott. Mit gondolsz, ez az asszony hány éven keresztül hitt reménykedve a gyógyulásában? Csupán arra volt szüksége, hogy Jézus ruhájának egyetlen darabját is megérintse. Hite győzedelmeskedett, mert nem adta fel, Jézus meggyógyította.
Hitből élni nem könnyű. Bármennyire is legyél összetörve, bármennyire is emésszen ott legbelül a félelem, egy hely mindig marad számodra Isten karjai között.
Akkor is, ha nem látod értelmét a történéseknek; akkor is, ha nem érted, miért veled történik mindez; akkor is, ha az imáidban feltett kérdésekre nem érkezik konkrét válasz; akkor is, ha a félelem minden erődet elveszi tudd kimondani: Még mindig hiszek benned, Uram! Hívlak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése