Így hull az ige magja az emberek közé. Sok függ a magvetőtől, az igehirdetőtől, hogyan szórja a rábízott magvakat. De legtöbb mégis attól függ, milyen talajra hull. Szokás osztályozni az embereket: melyik milyen talaj. Jogunk sincs hozzá, de nem is hiteles ez így.
Nem mindig egyforma talaj ugyanaz az ember. Hányszor mész úgy haza a templomból, hogy amikor otthon megkérdezik, mit hallottál, nem tudod elmondani. Ugyan miféle madarak kapkodták fel a lelkedből, ezernyi magaddal hurcolt gond és gondolat útszéléről? Kárba veszett magvetés volt. Te vagy az is, aki máskor örömmel hallottad a szót, de másnapra már eszedbe se jutott. Te vagy az is, akinek lelkében a bűn, a szórakozás vagy a megfeszített munka tövisei fojtották meg az ige nyomán felbukkant jó elhatározásokat. De az is, aki az igét hallva hagytál el rossz dolgokat és indultál el jobb célok felé. Isten nem sajnálja a magot, bőven hinti. A kérdés az: mennyire sikerült végül úgy fogadni be az ige magvát, hogy gyümölcstermés, megújult élet, megtisztulás, eredményes szolgálat, önzetlen szeretet gyümölcsei teremjenek belőle? Vegyük számba lelkünk gyümölcseit, Isten azokat keresi. Azért teremtett meg, arra rendelt, azt várja, hogy végül mint érett, értékes gabonát, betakaríthasson készen álló mennyei csűrébe.
Istenem, úgy sajnálom, igehirdetésednek hány áldott alkalma veszett el az én számomra úgy, hogy nem lett semmi gyümölcse. Zaklatott életemben oda se tudtam figyelni, el is felejtettem, nem engedelmeskedtem, mennyi elprédált, drága kincs! De nézd, Uram, mégis itt vagyok. Vágyom az ige magvaira, mert tudom, ami szép volt, értékes, maradandó eredménye munkámnak, életemnek, mind abból származott, amivel igéd ajándékozott meg.
Ne sajnáld, szórd rám szavaidat, tégy képessé arra, hogy azoknak gyümölcseit megteremhessem, hogy ne maradjon életem üres és hiábavaló! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése