1„A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. 2A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” 3Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: 4„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 5És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”


Magyarázat:

Gyakran éri a vád a hívőket: jobban örülnek egy megtérő fekete báránynak, mint azoknak, akik egész életükben hűségesek voltak, építették Isten országát és a gyülekezetüket. Ezt az igét olvasva talán még azt is gondolhatjuk, hogy Jézus is hasonlóképpen tesz, sőt még a menny is. Hadd világítsam meg ezt egy másik oldalról. Jézus itt közös örömre hív minket a mennyel, mikor valaki megtér, és Isten népének részévé válik. Micsoda megtiszteltetés ez! Olyan szoros lehet a kapcsolatunk vele, hogy együtt örülhetünk Megváltónkkal. Érezzük ezt emberi kapcsolatainkban is, ugyanannak örülni mennyire szoros közösséget jelent. Ez a szoros kapcsolatunk Jézussal és a mennyel már itt ezen a földön kezdődik. Kérd ma ezt: Hadd örüljek, Istenem, annak, aminek te.

(Vas Ferenc)