2017. május 29., hétfő

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Vigasztalásunk a szenvedésben

,,Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet.,, -(Zsolt 94, 19)


A mérleg egyik serpenyõjében vannak a szenvedések és a gondok, de a másik serpenyõben ott vannak a vigasztalások. Lehet, hogy az elsõ igen leterheltnek látszik, mégis a második kerül túlsúlyba és fellendíti azt a serpenyõt, amelyben a szenvedések vannak. „Amint bõven kijutott nekünk Krisztus szenvedéseibõl, úgy bõséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által" (2 Kor 1, 5). Tehát végül is a vigasztalás kerül túlsúlyba. Isten nem rak reánk több terhet, mint amire feltétlenül szükség van. Nem szíve szerint sújt minket, de nem kímélhet meg minket azoktól, mert a szenvedések által kipróbál és megtisztít minket és érettekké tesz. Sok keresztyén megtapasztalta már, hogy bár Isten idõnként a szenvedések tüzében hagy minket, ez nem változtát az õ szeretetén, mert mindennel a javunkat akarja szolgálni. További vigasztalásunk az, amivel a jövõ biztat minket, ha türelmesen kitartunk. A szenvedések könnyûek és rövid ideig tartók az örökkévaló dicsõséghez képest. Az üdvösség gazdagon kárpótolja majd a szenvedõket és Isten minden könnyet letöröl majd. A legnagyobb vigasztalás azonban mégis annak a bizonyossága, hogy Jézus szeret és Isten a mi Atyánk. Ez emel fel igazán, amikor bátorságunk eltûnõben van. Ez üdít fel a megpróbáltatások tüzében. Ez óv meg attól, hogy elsüllyedjünk a hullámok között. Gyakran éppen az a külsõ nyomorúságok, nehézségek célja, hogy a lélek ezt a nagy vigasztalást megtalálja.

Van egy másik - üdvösséges - szomorúság, amelyet akkor érzünk, mikor vétkeinkkel és mulasztásainkkal kerülünk szembe. Ez az Isten szerint való szomorúság egyengeti az igazi vigasztalásnak, a bûnbocsánat felett érzett vigasztalásnak az útját. Ez kárpótol minden szenvedésért. „Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kõsziklája te vagy, ó Isten" (Zsolt 73, 26). De ehhez a vigasztaláshoz csak Isten Igéjén keresztül juthatunk.

A Biblia a vigasztalás nagy könyve. A bibliai szent írók legtöbbször nagy nyomás súlya alatt és nehézségek idején kapták a kijelentést. A világ könnyelmû és élvezeteket hajhászó gyermekei unalmas könyvnek tartják, amely tele van sötét fenyegetésekkel. A kereszthordozók azonban a vigasztalás tiszta forrására bukkannak benne. Ismerkedjünk meg jól az írott Igével s akkor nem lesz majd hiányunk vigasztalásban a nehézségek idején.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése