Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr megdicsõülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsõült, mi történt? "Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent Szellemet az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és hallotok" (Csel 2,33). A következõ mondat: "mert még nem volt Szent Szellem, mivel Jézus még nem dicsõíttetett meg" (Jn 7,39) - nem mireánk vonatkozik. Ma már a Szent Szellem kitöltetett, az Úr már megdicsõült: most már a várakozás ideje nem Isten gondviselésétõl, hanem a mi készenlétünktõl függ.
A Szent Szellem befolyása és hatalma már pünkösd elõtt is munkálkodott, de Õ maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsõült mennybemenetelekor, a Szent Szellem eljött ebbe a világba és azóta mindig itt van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Õ itt van! A hívõ legyen állandóan nyitott a Szent Szellem befogadására. Amikor befogadjuk a Szent Szellemet, megelevenítõ életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.
Nem a Szent Szellem keresztsége változtatja meg az embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szent Szellem által az emberek szívébe jut; ez változtatja meg õket. Mi sokszor szétválasztjuk azt, amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szent Szellem keresztsége nem Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Õ mennybemenetelének bizonyítéka.
A Szent Szellem keresztsége sem az idõre, sem az örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsõséges MOST.
"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn 17,3).
Kezdd el Õt most megismerni és soha ne hagyd abba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése