2017. május 27., szombat

Heti imagondolatok: AZ ÉRZELMEK NEM MÉRVADÓK

ARANYSZÖVEG

"Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban"
(Efézus 4:14-15)

KÉRDÉS
Hogyan imádkozhatunk akkor, amikor nem érezzük, hogy imádkoznunk kellene? Kényszerítsük-e magunkat az imára?

VÁLASZ


Lelki életünkben az érzelmek nem mérvadóak:
"Sokan súlyos hibát követnek el, amikor érzelmeikre összpontosítanak, s ennek alapján ítélik meg, hogy növekedés vagy hanyatlás jellemzi-e lelki életüket. Az érzések nem biztos kritériumok. Nem önmagunkban kell keresnünk annak bizonyítékait, hogy Isten elfogadott-e bennünket, mert ott nem találunk mást, csak oly dolgokat, melyek elcsüggesztenek bennünket. Egyetlen reményünk, ha Krisztusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére tekintünk."

Érzéseink megtéveszthetnek bennünket: "Érzéseink gyakran megtévesztenek bennünket; érzelmeink nem jelentenek biztos védelmet, mert változékonyak és a külső körülményektől függnek. Sokan a megtévesztés áldozataivá lesznek, mert látványos benyomásaikra hagyatkoznak. Az igazi mérték ez: Mit teszel Krisztusért? Milyen áldozatot hozol érte? Milyen győzelmeket aratsz vele? Ha sikerül legyőzni önzésünket, felülkerekedni kötelességeink elmulasztásának kísértésén, ha sikerül úrrá lenni indulatainkon, és kész örömmel engedelmeskednünk; Krisztus akaratának, ez sokkal nagyobb bizonyítéka annak, hogy Isten gyermekei vagyunk, mint a hirtelen fellángolás és vallásos érzelmi kitörés."


Az alapelvek fontosabbak, mint az érzések: "Láttam, hogy a keresztényeknek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a boldog, lángoló érzéseknek, és nem engedhetik meg, hogy túlzott mértékben ezektől függjenek. Az ilyen érzések nem mindig biztos vezetők. Minden kereszténynek meg kell tanulnia, hogy Istent elvszerűen szolgálja és ne érzései vezessék. Ha így teszünk, a hitet átültetjük. a gyakorlatba, akaratunk pedig erősödik. Láttam, hogyha a keresztény alázatos, önfeláldozó életet él, az Úrban való öröm és béke lesz jutalma. De az lesz a legnagyobb boldogsága, hogy másoknak jót tehet és másokat boldoggá tehet. Ez a boldogság maradandó."

Az érzések megtévesztőek lehetnek: "Sátán elhiteti az emberekkel, hogy az elragadtatás érzelme megtérést jelent. De életükben változás nem áll be. Cselekedeteik olyanok, mint annak előtte. Életükben nem mutatkoznak jó gyümölcsök. Gyakran és hosszan imádkoznak s állandóan azokra az érzelmekre vágynak, melyek ilyenkor felidéződnek. Azonban nem élnek új életet. Sátán megcsalja őket. Élettapasztalatuk nem lépi túl az érzelmek világát. Homokra építenek, s ha ellenszelek fújnak, házukat elsöprik... Elfeledkeznek arról a tényről, hogy Krisztus híveinek félelemmel és rettegéssel kell munkálkodnia saját üdvösségén. A megtért bűnösre tennivalók várnak. A bűnbánatot őszinte hitnek kell követnie... Mi is a jele a megújult szívnek? A megváltozott élet. Minden nap, minden órában az önzés és a büszkeség tekintetében meg kell halnunk."

Összefoglalás és imagondolatok
Sátán sokkal jobban játszadozik érzelmeinkkel, mint ahogy azt gondolnánk. Arra törekszik, hogy mind az öt érzékszervünket megtévessze. A gyülekezetben például csaknem annyi házasság megy tönkre, mint a világban, s akik ilyen helyzetbe kerülnek, csaknem mindig arra hivatkoznak, hogy "olyan kellemes volt". Ha a keresztény alapelvek helyett érzéseinket követjük, tragédiák fenyegetnek bennünket, mert Sátán mesterien manipulálja érzelmeinket... Egyedül Isten törheti szét azoknak az érzéseknek a láncait, melyeket a gonosz lelkek tápláltak belénk. Hála Istennek, Jézus Krisztus teljességgel megszabadíthat bennünket a bűn fogságából úgy, hogyha a Fiú szabadokká tesz bennünket, valóban szabadok leszünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése