Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által nem veszett el Ráháb...      Zsid 11,31

Ráháb hite - bár olyan volt, mint a pislogó mécs -, mégis igazi hit volt, amely magában foglalt három lényeges dolgot. Először is: "Az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön" (Józs. 2,11). Ráháb így szól: "a ti Istenetek". Valószínűleg kezdetben abban a tévedésben volt ő is, mint Naámán, a hadvezér, hogy Izrael Istene is csak egy nép Istene, olyan, mint a pogány népek "nemzeti" istenei, csak sokkal hatalmasabb náluk. Ez a hite azonban kiszélesedett. Ráháb ezt mondja: "Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet". Nemcsak Izrael Istenének fölényét ismeri el, hanem hitben azt is tudja, hogy az izraeliták teljes győzelmet aratnak a kanaánitákon. Ez a felismerés Ráháb természeti emberének keserű és nehéz volt. Minden ember szereti a hazáját, és háború esetén kívánja a győzelmét. Ráháb ezt is mondhatta volna a kémeknek: Én mégis hiszem, hogy a mieink legyőznek benneteket. Nekünk sokkal jobb fegyvereink vannak, harcosaink erősebbek és képzettebbek, erődítményeink bevehetetlenek. Ő azonban hitben így szólt: Isten most úgy rendelte, hogy ti elfoglaljátok országunkat. Tudom, hogy megáll Isten végzése, s én nem lázadok ellene. Ráháb hitben felismerte azt az ítéletet, amely népére következett. Tudta, hogy megsemmisítő háború lesz, amelyben ő is és egész rokonsága is elvész, hacsak különös kegyelmet nem talál. - Isten munkálja bennünk, akik az Ő Igéjét ismerjük, az igazi hitet, hogy mindenütt és minden helyzetben lássuk az Ő hatalmát! Az Ő országának végső győzelme vigasztaljon meg minket, s egykor együtt a hívők egész seregével részesítsen bennünket Jézus Krisztus győzelmében, amikor eljön az Ő országa!