2017. november 3., péntek

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Mert íme, imádkozik.” -(Apostolok cselekedetei 9,11)

Az imák a mennyben a leggondosabb és legállandóbb figyelemben részesülnek. 

Mihelyt imádkozni kezdett a tárzusbeli Saulus, azonnal meghallgatta az Úr. Ez vigasz a megkeseredett, de imádkozó léleknek. Gyakran megtört szívvel hajtja meg térdeit az ember, azonban szomorúságát csak sóhajjal és könnyel tudja kifejezni. Mindazáltal ezek a sóhajok az öröm hangjaival töltik meg a menny összes hárfáit. Azokat a könnyeket Isten összegyűjti és az égi kincstár könnytartójában őrzi. „Gyűjtsd össze az én könnyeimet a te tömlődbe”, azt erősíti, hogy egy könny sem veszik el, hanem az Isten szerint való bánat könnyei mind összegyűjtésre kerülnek. Azt a fohászkodót, kinek gyötrelme visszafojtja szavait, a Magasságos nem fogja félreérteni. Csak irányítsa szomorú tekintetét a magasba. Már egy könnyhullajtás is ima. A könnyek mennyei gyémántok. A fohászok énekek, melyek körülveszik Jehova trónját és a Felséges magasztos székéhez emelkedő dallamok közt a legkedvesebbek közé tartoznak. Nem szabad úgy vélekedned, hogy könnyeid és imáid figyelmen kívül maradnak. Bármilyen gyengék és félelmesek is azok, mégis feléd lehajtott fülre találnak. Jákób ősatya létrája magasra felér. Imádat a szövetség angyala viszi fel és így vidáman száguld fel a szédületes lépcsőkön. A mi Istenünk nemcsak meghallgatja az imát, hanem örömmel hallgatja meg. Ő nem felejti el a szegénynek kiáltását. Tényleg, Ő nem figyel a kevély szemekre és a nyájas szavakra. Nem törődik a királyok pompájával és dicsőségével. Nem figyel a katonazene zajára. Nem néz az emberek büszkeségére és diadalára, de ha valahol keserűség nehezedik a szívre, vagy pedig gyötrelem és fájdalom miatt rebeg az ajak, ahol mély sóhaj száll fel vagy a megtérés könnye hull, ott tárva van a Jehova szíve. 
Emlékezetének pergament tekercsére jegyzi fel azokat. Imáinkat, mint rózsaleveleket emlékkönyvének lapjai közé teszi, s ha ez a könyv egyszer megnyílik, kedves illattár tör elő belőle.

„Áradjon, mindenkor,
Ajkad az imától,
Könyörgés szavától!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése