Habakuk 2.3 (Szent István Társulat fordítása)
Biztosan ismered azt a helyzetet, mikor a család elindul valahova messzire, s a gyerekek a második kanyar után elkezdik kérdezgetni: „Ott vagyunk már?”; „Mikor érünk már oda?”
Ilyenkor nagy türelemre van szükségük a szülőknek, mert az út java még előttük van...
Nem könnyű fenntartani a készenlétet, a feszült figyelmet, amikor év év után múlik el, s úgy tűnik, mintha semmi nem valósulna meg Isten ígéreteiből.
Nem könnyű fenntartani a készenlétet, a feszült figyelmet, amikor év év után múlik el, s úgy tűnik, mintha semmi nem valósulna meg Isten ígéreteiből.
Milyen fontos ilyenkor emlékezni arra, hogy a reménységünk nem elméletekre, vagy pusztán emberi vágyakra alapul, hanem Isten biztos prófétai beszédére, melynek megbízhatóságát a beteljesedett próféciák igazolják.
Nagy veszély van abban, ha a – látszólagos – késedelem miatt szem elől tévesztjük a célt, és a körülmények elterelik a figyelmünket. Megkérdőjelezzük a második advent valóságát, belemerülünk az élet örömeibe, vagy felemésztik reménységünket a problémák.
Nagy veszély van abban, ha a – látszólagos – késedelem miatt szem elől tévesztjük a célt, és a körülmények elterelik a figyelmünket. Megkérdőjelezzük a második advent valóságát, belemerülünk az élet örömeibe, vagy felemésztik reménységünket a problémák.
Bármelyik is következik be, mindent elveszítünk, ha készületlenül ér bennünket visszatérése.
Az segíthet át minket ezen a nehéz időszakon, ha leköt bennünket az evangélium hirdetése, az emberek mentésének felelőssége.
Jézus arra kér: „Legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia!” (Máté 24.44)
Légy készen hát napról napra, akkor is, ha már nagyon feszít a kérdés, hogy mikor érünk már oda!
(Hites Gábor)
Légy készen hát napról napra, akkor is, ha már nagyon feszít a kérdés, hogy mikor érünk már oda!
(Hites Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése