2023. július 24., hétfő

💥Reggeli dicséret🌹Csüggedni? Na, azt azért nem!

"Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul." 2Korinthus 4:16

Szeretnék vitázni Pállal. Lehet néhányan úgyanígy vannak bizonyos írásaival. 
Mégis, hogy lehet kijelenteni ilyet, hogy az öregedés miatt egyáltalán ne aggódjunk?! 
Vagy Pál, aki korának doktori fokozatú tanítója volt nem tudja, azt a tényt, hogy amilyen érzelmeket táplállunk magunkban, az kiül az arcunkra? Az aggódás ráncai látszani fognak a homlokunkon és a nevetés ráncai úgyszintén. 
Nem beszélve a stressz miatt őszülő hajszállainkról , amelyek akár pár nap leforgása alatt is elvesztik a hajszínűnket erős stresszhatás esetén, mint pl. a délszláv háború egyik érintettje esetén hallottam.

Akkor most romlik a külső és a belső megújul, vagy más értelme is van ennek az igének?
A választ a teljes fejezet összefüggésében találjuk meg, ahol 18 versen keresztül Pál arról ír, hogy nem feltétlenül kell csüggednünk, mert egy hívő embernek lehetnek mélységes pillanatai, üldőzés, szenvedés, kétségbeejtő helyzetei. Sőt, ott van végül a halál nagy kérdése, amellyel meg kell küzdeni, jobban mondva, mi történik a halálunk után?

Pál nem a telomer rövidülése okozta öregedéséről gondolkodik hangosan ebben a szakasztban.
Pál azt láttatja meg, ha a körülmények és a helyzet rossznak tűnik is, végtelenül sok küzdelmeink vannak a nehéz helyezetben lehet bizalmunk Istenben, mert ha Jézust képes volt feltámasztani, akkor minket is. Ha Isten erőt adott Jézusnak, akkor nekünk is. 
Ha meg is kell hallnunk a Jézusba vetett hitünk megvallása miatt, akkor az csak egy pillanatnyi szenvedés lesz.
Mert a láthatatlan is létező valóság, attól,hogy mi még azt nem látjuk.

Persze, ha most éppen nagyon nagy a vihar az életedben mondthatod, hogy ez csekély vigasz nekem, hogy majd valamikor jó lesz, mert most fáj az a seb.
Most bántottak meg és rúgtak belém, most ért egy nagyon nagy csalódás. 
Nem 20-30 év múlva akarok jól lenni, hanem most. És akkor nyúlsz a pótlékokhoz. 
Ki keményebb, ki lightosabb szenvedélyek rabjává válik. Mert a szenvedésünket mindig enyhíteni akarjuk, de ezzel csak tetézzük.

Isten ma figyelmeztet arra, hogy ne azonnali megoldások után vágyakozzunk hanem a körülmények ellenére bízzunk Benne! Mint, ahogy egy számomra példaértékű személy mondta, továbbra sem szeretek mozogni, sportolni, de ennek ellenére mindennap szakítok időt az edzésre. (én még nem értem el ezt a szintet, de ezek szerint van remény?!)
Még mindig nem szeretem cukor nélkül a teát, de ennek ellenére így iszom. 
Még mindig rosszak a körülményeim, és vannak betegségeim, de úgy élek, hogy egy nap, ezek már nem lesznek állandó útitársaim.
Pál nem tagadásra, és bagatellizálásra hív minket, hanem arra, hogy a láthatatlanokra is nézzünk, mert bár a külső körülmények nem bíztatóak, a lelkünkben lehetünk igenis bizakodóak. Csüggedni? 
Na, azt ezért nem!

(Csalami Renáta)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése