János második levele 6. vers
Ma jó apa voltál! - mondta a fiam egy esti beszélgetés során, miután imádkoztunk.
Nem vagyok hozzászokva az ilyen dicséretekhez, ezért visszakérdeztem: Igen? És miért?
Mivel ismerem a fiamat, sejtettem, hogy miféle választ fogok kapni.
Be is jött: Mert ma nem tiltottál meg semmit, és játszottál velem!
A másodikban igaza van, sajnos nem minden nap tudok vele játszani, főleg nem annyit, amennyit ő szeretne.
Az elsőben nem értettem vele egyet, és erről beszélgetni kezdtünk.
Tényleg az egy jó apa (vagy anya) ismertetőjegye, hogy nem tilt meg semmit?
Azzal mutatjuk ki a gyermekeink iránti szeretetünket, ha mindent megengedünk nekik?
Bocsánat, de akkor Isten nagyon rossz Atya! Ha mindent megengedünk, akkor nem neveljük a gyermekeinket; akkor úgy fognak felnőni, mint a gaz a kertben, amit nem művelnek.
A gyermekeit szerető szülő értelmes helyen húzza meg a szükséges határokat.
És most másik oldalról: honnét lehet tudni, ha egy gyermek szereti a szüleit?
Abból, ha ezt időnként elmondja nekik? Abból, ha ölelgeti őket?
Abból, ha nem felejti el a szülinapját? Nem inkább abból, ha megteszik, amit kérnek tőlük:
„És ez a szeretet, hogy járjunk az ő parancsolatai szerint”?
Honnét lehet tudni, hogy azok, akik Isten gyermekeinek nevezik magukat, valóban szeretik őt? Ugyanebből: ha a parancsolatai szerint élnek.
Vagyis Isten törvényének a megtartása, az engedelmesség nem önmegváltó célú törvényeskedés, hanem az Isten iránti szeretet jele.
János apostol szerint nem kell (és nem is lehet) választanunk a szeretet vagy a parancsolatok megtartása között, mert a kettő kéz a kézben együtt jár.
És ő, a szeretett tanítvány már csak tudta!
Okozzunk örömöt Istennek azzal, hogy kimutatjuk iránta a szeretetünket!
Okozzunk örömöt Istennek azzal, hogy kimutatjuk iránta a szeretetünket!
(Simon Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése