2016. november 26., szombat

Michael L. Brown- A kritizáló szellem jellemvonásai

 Pál apostol egyik legkeményebb üzenete azok számára, akik azzal kérkednek, hogy ismerik Istent, és jobban értik akaratát, mint mások, holott Pál szerint a sötétben tapogatóznak. 
Róma 2,18-21



„Aki azért mást tanítasz, magadat tanítod-é?”

Igen, te, aki azt állítod, hogy „a törvényből megtaníttattál” te, aki meg vagy győződve róla, hogy a „vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy” - lehet, hogy mégis vak vezető vagy? Jézus is ilyen vezetőkről mondta szinte legsúlyosabb szavait:

„...Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők; ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten verembe esnek.” Mt 15,13-14.

„Jaj néktek vak vezérek (...) Bolondok és vakok (...) Bolondok és vakok (...) Vak vezérek (...) Vak farizeus...” Mt 23,16-17; 19; 24; 26.

Maga az Úr kiáltott jajt ezekre a vak vezetőkre. Ez komoly dolog!

Lehet valaki vak, de ha vezetőként vak valaki, az egészen más. Mert más beleesni egy verembe, mint másokat is abba vezetni. Más az, ha egyvalakit félrevezettek, és megint más sokakat félrevezetni. Milyen veszélyes vak vezetőként járni; úgy vezetni másokat, hogy az ember maga sem tudja, hová tart. Micsoda felelőtlenség másokat olyasmire tanítani, amit az ember még soha nem látott, nem tapasztalt. Legyenek óvatosabbak, kedves kritikusaink! Lehet, hogy látásuk súlyosan károsodott.

„És monda Jézus: ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának néki: avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, ámde azt mondjátok, hogy látunk, ezért a ti bűnötök megmarad." Jn 9,39-41

Azok a vallásos vezetők, akiket Jézus szigorúan megintett, nem ismerték igazán az Urat. Vallásos módon ugyan érdekelte őket, de nem volt személyes kapcsolatuk az Úrral. Elméleti síkon nagyon otthonosan mozogtak, de ha a gyakorlatra került sor, nem jeleskedtek. Olyan elveszett bűnösök voltak, akik nem ismerték fel, mire van szükségük. Újszövetségi értelemben nem lehettek volna egyháztagok. Ma viszont olyan vak vezetők is vannak, akik a testvéreink, személyes kapcsolatuk van az Úrral, és örökké velünk lesznek Isten országában, mégis ugyanazokat a hibákat követik el, mint a Jézus korabeli képmutatók. Azt hiszik, látnak, pedig vakok. Hogy mi homályosította el a látásukat? A destruktív, kritizáló szellem. A mi látásunk is elhomályosodhat olyan mértékben, amilyen mértékben áldozatává válunk ennek a negatív és romboló szellemiségnek. Egy jól ismert kritikus határozottan tiltakozott az ellen, hogy vak vezetőnek nevezzék. Ettől függetlenül ez igaz mindazokra, akik azt állítják, hogy ők az igazi vezetők, akik felfedik a hibákat, holott nyilvánvalóan nem látnak tisztán. Ha ma Isten ébredést támaszt (ami nyilvánvaló), és ezt egy keresztény vezető egyáltalán észre sem veszi, sőt a Szent Szellem kiáradásáról azt állítja, hogy csak testi törtetés, vagy az ördög munkája, akkor joggal lehet róla azt állítani, hogy - ami az ébredést illeti - vak vezető. Én egyáltalán nem bánnám, ha valaki vak vezetőnek nevezne, mert nem veszem észre Isten hatalmas munkáját, és ezzel sokakat félrevezetek. Ennek ellenére sok olyan vezetőt, aki nem rejti véka alá más vezetőkkel kapcsolatos vádaskodásait, hideg zuhanyként ér, amikor a vádak visszafordulnak rá: „Hogy én? Én az igazság oldalán állok.” Természetesen létezik építő korrekció (minden helyénvaló és időben tett korrekció építő), ami jó és nélkülözhetetlen. Felfedi a hibákat, figyelmeztet a veszélyekre, megerősíti a kritikus pontokat, rámutat a gyengeségekre és hiányosságokra. Ezt a korrekciót a szeretet motiválja, és nem bánja ha félreértik. Türelmes és kitartó, és soha nem mondja: „Látod, előre megmondtam!” Jó szellemből jót szól, és megjelenésében is, tartalmában is krisztusi. Az építő korrekció segít, még ha fájdalmas is első hallásra, hosszabb távon békességet hoz. Nem fél attól, hogy a frontvonalban szolgálva piszkos lesz a keze, és mindig távol tartja magát a háttérből folytatott, önelégült vallásos huzavonáktól. Az építő szándékú kritikus becsben tartott munkatárs és barát. Jöhet atyai pásztorként, aki átkarolja fiatal társát, és szeretetben a szívére beszél. Lehet szenvedélyes próféta, aki kiönti megtört szívét az önelégült gyülekezet előtt, és felszólítja az embereket: tartsanak önvizsgálatot. A korrekció jöhet istenfélő feleségtől, aki figyelmezteti sikeres férjét, hogy túl profi és rideg lett, s hiányzik belőle az a tűz és lelkesedés, amivel régebben szolgált. Lehet imádkozó szívű misszionárius, aki arra buzdítja társait, hogy ne essenek a „Márta-szindrómába”, ne szolgáljanak állandóan, hanem szakítsanak időt az Úr előtt való várakozásra is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése