Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.(Mélyen gyökerező, elhúzódó betegség – angolból fordítva)
Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" (Tényleg komolyan gondolod, hogy meg akarsz gyógyulni- angolból fordítva) (János 5,5-6)
„Akarsz-e meggyógyulni?” Hát nem érdekes, hogy Jézus pont ezt a kérdést teszi fel ennek a szegény embernek, aki már harmincnyolc hosszú éve beteg?”
Az Úr most tőlünk is ugyanezt kérdezi. Vannak emberek, akik valójában nem is akarnak meggyógyulni. Mindig csak a problémájukról akarnak beszélni. Előfordul, hogy a problémájuk függőséggé alakul, meghatározva az identitásukat és az életüket.
Mindent meghatároz, meghatározza, amit gondolnak, mondanak és cselekszenek. Ha ilyen „mélyen gyökerező, elhúzódó” betegségtől, problémától szenvedünk, akkor az Úr szeretné, ha tudnánk, hogy nem ennek kell lennie életünk, és egész létünk fókuszának. Azt akarja, hogy bízzunk Benne és működjünk együtt Vele, amint lépésről lépésre vezet, míg végül győzedelmeskedünk a probléma fölött. Ne használjuk a problémánkat arra, hogy az emberekből együttérzést csikarjunk ki.
Régebben, amikor a férjemet próbáltam elárasztani a panaszkodásommal, ő egyszerűen így szólt:
„Joyce, nem foglak sajnálgatni, mert ha így tennék, akkor sohasem jutnál túl a problémáidon.”
Ilyenkor legszívesebben jól behúztam volna neki egyet. Sokszor megharagszunk azokra, akik megmondják nekünk az igazságot.
Az igazság pedig az, hogy mielőtt meggyógyulnánk, előbb akarnunk kell meggyógyulni – a testünkben, a lelkünkben és a szellemünkben. Eléggé kell akarnunk ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni az igazságot.
Mindannyiunknak meg kell tanulnunk Isten személyesen ránk szabott tervét követni.
Bármi is legyen a problémánk, Isten megígérte, hogy betölti a szükségeinket és kárpótol minket a veszteségeinkért.
Szembenézni az igazsággal - ez a kulcs ahhoz, hogy a börtönajtók, melyek eddig fogva tartottak kinyíljanak. Újítsd meg az életed a szavaiddal! A szavaknak nagy hatalmuk van, és emiatt neked is sokkal nagyobb hatalmad van, mint gondolnád. Nagyon befolyásos személy vagy.
Nem kell főnöknek lenned, nem kell, hogy ilyen-olyan doktori címed vagy titulusod legyen, híresnek sem kell lenned, sőt kiemelkedően okosnak sem. Mindössze egy dologgal kell rendelkezned: a beszéd képességével. A szavainkkal bátoríthatunk, vagy éppen lelombozhatunk valakit, inspirálhatunk, vagy bánthatunk, álmodhatunk, vagy kételkedhetünk.
A Biblia tele van olyan igékkel, amik arról szólnak, hogy a szavainkkal képesek vagyunk befolyásolni az életünk folyását.
A Példabeszédek 18,21-ben ez áll: "Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi." Az élet és a halál, azaz az áldás és átok lehetősége, ami a szánkat olyan jelentőségteljessé teszi. És az a kemény igazság, hogy felelősséggel tartozunk aziránt, hogy mit engedünk kijönni a szánkon. Mi magunk döntjük el, hogy mit teszünk a szavainkkal.
A világban történő események következtében könnyű a halált, átkot és a negatívitást felfedeznünk mindenhol és mindenben: a hírekben, sorban állás közben a boltban, a kávéházban és a munkahelyen. Elégedetlenséggel, panaszkodással, mások hibáztatásával, gúnyolódással találkozunk mindenfelé, sajnos sokszor még keresztények körében is. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy változtassunk, és az életünket a helyes irányba tereljük. De ehhez a szánkat kell először a megfelelő irányba terelnünk. Képzeld el, mi lenne, ha valaki rögzítette volna mindazt, amit az elmúlt huszonnégy órában mondtál, és most ezt visszajátszanánk? Miről szólnának a szavaid?
Élet lenne bennük, vagy inkább halál? Építő, életet adó szavakat hallanánk? Mennyi lenne benne a panaszkodás, elégedetlenség, netán gúnyolódás? Fontos, hogy tudjuk: ami a szánkon kijön felfedi, hogy kik vagyunk valójában. Ez tulajdonképpen a Krisztust követők érettségének a mérője. Isten azt szeretné, ha az élet és az áldás szavait szólnád. Építs és ne rombolj.
Ha megváltoztatod a szavaidat, akkor az életed is meg fog változni! Dave, a férjem, és én pár évvel ezelőtt megtanultuk ezt a leckét. Már egészen jól megy, de természetesen még most is növekszünk, fejlődünk ebben. Rájöttünk, hogy mennyire megváltozott az életünk, mióta minden napot a következő szavakkal kezdünk: "Istenem, Jézus nevében kérlek, hogy áldd meg ezt a napot.
Megáldom a házastársamat, a gyermekeimet, az unokáimat, a barátaimat, az üzleti partnereinket, a munkatársaimat, a szomszédjaimat, és minden embert, akivel ma találkozom."
Ha a szavainkat arra használnánk, hogy minden embert megáldjunk, akikkel kapcsolatba kerülünk, akkor megváltozna az életünk, és azok az életek is, melyeket megérintünk. Ha komolyan vesszük, hogy a szavainkkal másokat megáldjunk, akkor Isten garantáltan gondoskodni fog arról, hogy minket is nagyon megáldjon! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése