Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Hit által rejtegették Mózest a szülei születése után három hónapig.      Zsid. 11,23

Újra találkozunk egy olyan házaspárral, mint Ábrahámék, akik életüket a hitre alapozták. Drága látvány ez. Megőrzik hitüket a nagyon nehéz helyzetben is. A Fáraó parancsára minden újszülött fiút a vízbe kell dobni. Mikor ők kedves gyermeküket nézik, az a hit ébred szívükben, hogy Isten meg fogja őt menteni ettől a rettenetes haláltól. Elhatározzák, hogy elrejtik a gyermeket. Hitüknek három tekintetben is meg kell mutatkoznia. El kell tekinteniük attól, hogy saját életük veszedelemben van. A rettenetes király félelmes parancsa ellenére kell cselekedniük. Ha besúgnák őket, félelmetes lenne az ítélet. A hit azonban bátrakká teszi őket, és segít nekik, hogy ne a veszélyre nézzenek. Mózes szülei nem néztek a sötét jövőre sem, mely hollófeketén állt előttük. Ha ezen meredt volna meg tekintetük, az aggódás lelkének estek volna áldozatául. A veszély pedig szemmel láthatóan nőtt napról napra. Ők azonban bíztak abban az örökkévaló Istenben, aki mind a múlt, mind a jövő felett uralkodik. Nem néztek az ellenségre sem. Ha gondolataik a Fáraón és annak rettenetes hatalmán jártak volna, el kellett volna csüggedniük. Mi volt ez a két szegény védtelen zsidó a világhatalom birtokosával szemben? Két bárány az oroszlánnal szemben. Ők azonban nem a királyi zsarnokra néztek, hanem atyáik Istenére, aki hitet ébresztett bennük arra nézve, hogy gyermeküket meg fogja menteni. Így nézhetünk minden nehézségünkben mi is arra, aki a hit elkezdője és bevégezője!