Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-SOHASEM EGYEDÜL

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 43,1-4

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg."

(Ézs 43,2)

Az Úr nem mondta Izráelnek és nekünk, hogy sohasem fogunk átmenni tűzön és vízen. Azt viszont mondta, hogy: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok", és: "Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg." Nem követelhetjük azt, amit Isten soha nem ígért meg. Meghazudtoljuk őt, ha azt gondoljuk vagy tanítjuk, hogy bennünket "bársonyosan zöld réteken" és nem "sötét völgyeken" át vezet. De igényelnünk kell azt, amit Isten megígért. Azt ígérte, hogy velünk jön. Megköveteli tőlünk, hogy keresztülmenjünk a folyón, és átmenjünk a tűzön, de nem kell egyedül mennünk. Izráel népe tudta, hogy ez mit jelent. Tudták, hogy atyáik hajdan átmentek a Vörös-tenger hullámain, és nem fulladtak bele, mivel az Úr velük volt (2Móz 14). Ezért hát arra is számíthattak, hogy történelmük legsötétebb órájában, miután majd szétszóratnak a népek között, az Úr vissza fogja vezetni őket, át vízen és tűzön. És nekünk ezt még jobban kell tudnunk, mint az ószövetségi egyháznak, mert a "betlehemi születés" és a "golgotai halál" után élünk. Isten Fia eljött hozzánk, és úttörőnk lett. Átkelt a számunkra mély vízen, és járt a lángok között. Nincs olyan veszedelem, amellyel nem találkozott, nincs olyan gyengeség, amelyet nem élt át, és nincs olyan kísértés, amellyel nem nézett farkasszemet. Bizonyos értelemben mi Izráel népének a zarándokútját éljük át újra. Az ígéret városa még túl van a látóhatáron, és az odavezető út hosszú. Isten nem ígérte azt, hogy meg fog kímélni bennünket a vízen való átkelés félelmétől. Lehet, hogy keresztül kell mennünk a lángokon. De Isten megígérte, hogy nem fogunk belefulladni, és nem fogunk elveszni. Krisztus velünk van. Ezért érjük el majd a várost teljes biztonságban.