Varga László: Isten asztaláról

"Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig... és keresik az Úr igéjét, de nem találják."      Ámósz 8,11-12 Nem lehetne jobban jellemezni mostani korunkat. Kenyere, itala bőven van a keresztyén népeknek, jutna másoknak is elég, mégis fél, mégis szerencsétlennek, veszélyben lévőnek érzi magát minden nép. Kétségbeesetten keresik a megoldást, a megmentő eszmét, az igazságot. A Kárpátokban történt, hogy két sízőt meglepett a köd. Megfagyott holttestük mellett látták másnap, hogy körbe-körbe jártak, néha egészen közel a menedékházhoz, de nem találták meg. Így keresi ma a világ az igét, s ha nem találja meg, úgy járhatunk mind, mint azok a sízők. Az emberek persze nem tudják, hogy Isten igéjét keresik. Honnan tudnák, ha az el van rejtve előlük? Ha az egyház csak óvatosan hirdeti, maga se tudja, hogy az az egyetlen megoldás. Ha a tömegek elhitték, hogy már elavult, nem kell komolyan venni. Ezer szekta, babona, idegen vallás szédíti a népet, mindegyik bőven talál híveket, mert annyira szomjazza különösen az ifjúság az igazságot. "Támolyognak tengertől tengerig, és nem találják." Ebből az ördögi körből emberileg nincs kiút. Egyedül Isten tehet csodát, ébredést, amit hasonló helyzetben már többször megtett. Imádkoznunk kell, hogy újra megtegye. Uram, Istenem, nagy gazdagságában és hatalmában annyira megromlott volna már az emberiség, hogy nem tudsz vele mit kezdeni? A technikai csodák dicsősége annyira elködösítette értelmünket, hogy nem látjuk meg tőle a mélységből kivezető egyetlen utat? A Te igazságod, a szolgáló szeretet nélkül nem lesz jövője gyermekeinknek! Ha rajtunk már nem lehet, könyörülj rajtuk, a jövendő nemzedékeken! Add szájukba és szívükbe igédet, a megváltó, felszabadító, jövőt jelentő igazságot! Add, hogy gyermekeink megtaláljanak, és készek legyenek szolgálni Téged! Ments meg, Uram, minket! Ámen.